Pillanatnyi szerelem – az életem

Pillanatnyi szerelem – az életem

Egy pillanat volt,
egy villanás.
S tudtuk szeretjük egymást.
Szemed szemembe,
húzott szivárványt.
Én folytatva vittem e
csodát tovább.
Kézen fogva vezettél,
a csillag úton át.
Én mentem de nem láttam okát.
Százados úr miért ilyen a világ?
Egy csók,ölelés percnyi öröm,
szenvedély.
Sapkája földre hullt ,
én felveszem.
Soha nem látom viszont,
éreztem.
De képe szívembe éget,
jól tudom.
Elindult a jól ismert úton.
Kocsiba ült,s énekel
hangja fülembe csengett éveken.
„ Te vagy a tökéletes Nő ,
én nekem.
Mert eltudsz engedni csendesen.”
Szeméből a könny csorog,
arcomon mint patak
a szikláról úgy zuhog.
Ajkamon a fájó mosoly mosolyog.
Keze int,emelem kezem.
Az autó elindult csendesen.
Ő már messze jár ,
jól tudom.
Csak én állok a fal mellet
s bámulom.
Lelkemben éles fájdalom,
hangom halk suttogó.
Mint néma sóhaj illanó.
Százados úr..ég veled.
Eddig tartó szerelem.
Még sem adnám semmiért,
életemnél többet ért.