Te vagy a minden

Te vagy a minden

Te vagy az én minden egyes,
Reggelem;
Te vagy nékem az, amiről tudom, hogy
Kell nekem.

Te vagy nékem minden egyes,
Napkelte;
S te vagy nékem minden fénysugár,
A naplementébe.

Te vagy nékem a nyári izzó,
Levegő;
Te vagy maga a melegség, mely körülöttem,
Lebegő.

Te vagy számomra minden egyes,
Hópihe;
S oly becsesen foglak, hogy el ne olvadj,
Te.

Te vagy a Tél, mely egy világot terít
Be;
S te vagy az, aki izzó szívem hűti,
Le.

Te vagy a tavaszi szél, mely még vizet is,
Áraszt,
Te vagy minden zsák búza hátamon, amely soha,
Nem fáraszt.

Te vagy minden gesztenye, amottan kinn a
Fákon;
S csüngnék én is örökké, a csodás mézédes
Ajkadon.

Te vagy minden, amely a világot
Öleli;
S csak én akarok lenni az, ki szíved
Elemzi.

Te vagy minden csillag, minden éjjel az
Égen;
S tudom,hogy ezt az égboltot, örökké
Nézem.

Te vagy minden vallás, amiben nekem kell,
Hinnem;
Te vagy nékem az egész világ, te vagy a
Minden.

2014.09.20.

“Te vagy a minden” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szabolcs!
    Nagyon szép a versed.
    Rövidebben azt mondod a Kedvesednek, hogy "A mindenem Vagy!"
    Üdvözöl:Kövesdi Teri

Szólj hozzá!