Unokám

Unokám

Elment a Krisztikém, Portugáliába,
Óceán homokját tapossa a lába.
Este, ha lefekszem, gondolok reája,
Az én unokámnak, van puha párnája?

Idegenben jó szót, ki fog adni néki?
“kotlóstyuk” Nagyija, bizony nagyon félti!
Féltem, és örülök, büszke vagyok rája!
Tudom, bár Őnéki magyar a hazája,

Mégis lesz a Földön, máshol is barátja.

“Unokám” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Gabi, Éva, Rózsa, Ica és Viola!
    Köszönöm, hogy unokáztatok velem.Aranyosak Vagytok!!!
    Szeretettel: Kövesdi Terei

  2. Kedves Terike!

    Ez nagyon aranyos. Ezeket a szép, féltő gondolatokat biztosan ilyen távolból is megérzi.

    Szeretettel gratulálok. Gabi

  3. Kedves Viola!
    Jól látod!r
    Nem baj…bátrak a mi unokáink."Aki mer az nyer"
    Már találtak is állást Lívia unokám írta..ő is meg a párja Andris is.Jó fizetést is kapnak.
    Szeretnélek látni a színpadon….majd bepótoljuk.
    Sok szeretettel:K.Teri

  4. Terézke Drága!
    Megértem büszkeséged és aggódásodat is. A fiatalok mennek világot látni, aztán ki tudja, mit hoz a jövő?
    Szeretettel: Viola (f)

  5. Kedves Éva, S.Rózsa és Ica!
    Köszönöm, hogy együtt éreztetek velem!
    Szeretettel köszönöm: Kövesdi Teri

  6. Kedves Terike!
    " "kotlóstyuk" Nagyija, bizony nagyon félti!
    Féltem, és örülök, büszke vagyok rája!"
    Így vagyunk ezzel mi nagymamák. Aggódás és öröm, a szeretet kincsei.
    Szeretettel olvastam szépséges versedet, gratulálok! Rózsa

  7. Kedves Terike!
    Teljesen át tudtam érezni a versed bánatát,hisz én most ugyanebben a cipőben járok én is írtam már róla egy verset! A versed csodálatos!
    (Osztozom a bánatodban)üdv: Éva

Szólj hozzá!