Mesémbe szőlek

Összes megtekintés: 617 

Mesémbe szőlek

Mesémbe szőlek lélekselyemmel, szívesen.
Mesédbe vágyom, kezedbe teszem életem.
Dalodban ringok, gitárnak húrja én vagyok,
mely ha elszakad, kihunynak mind a csillagok.

Szememben könny vagy, amely hálától csörgedez,
a kéz is te vagy s a hű írnok ki jegyzi ezt.
Az éjszakám és nappalom is mind-mind te vagy,
s az álom is mely ébredéskor egyedül hagy.

Magamban hord’lak, mint méhemben rég gyermekem,
a legszebb csodát, hogy megadja így énnekem.
Erőt sugallsz, mikor bánat cserzi vén szívem,
s miattad létem csodának újra elhiszem.

Lelkemből szólsz, ha az élet szab rám szűk ruhát,
és a fülembe súgod olyankor: ” Rajta hát!
Menj már, balga lélek, hisz itt vagyok teveled!
Ez a világ nem lenne ily’ szép tenélküled.”

S hogy ki vagy Te? Tudd, én hűen őrzöm titkodat,
s ha a holnap incselkedőn harcra hívogat,
tükrömbe nézek, a szememből rám mosolyogsz,
s tudom te enyém s én örökké tied vagyok.

2014.

“Mesémbe szőlek” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Terike, Rózsa, Éva, Ica, Rzsike!

    Nagyon köszönöm, hogy méltattátok versemet. Értékes "kapcsolatomat" a reménnyel próbáltam kifejezni ilyen formán.

    Nagyon szép napot kívánok! Szeretettel. Gabi

Szólj hozzá!