Látóhatár mögött kéklő alkonyok,
indulnak a fénylő csillagok.
Elvirágzott mind a kerti virág,
rózsák, a vörösek és a sárgák.
Csendben rövidülnek a napok.
Szaggatja az őszi szél
a csodálkozó csendet.
Emlékszem, mikor ott a padon,
nyári fénnyel ölelkeztem,
gyöngyvirág illatától részegen
röpített, vitt a túlzó képzelet.
Alvajáró lettem, leszállt az ősz elém,
egyszer csak fáradt lettem és szegény.
S jő fuvolázva a téli zenész,
szomorú részvéttel elringat
a hóesés, melyhez kín, sár tapad.
“Melankólia” bejegyzéshez 11 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm a gratulációdat Lexikém!, hogy itt jártál,(l) örülök!
Üdv. Ica
Kedves Zsermen!
Lehet, hogy az a baja a versnek, hogy nagyon összesűrítettem a mondanivalómba
az elmúlás köré. Így elveszett az a hangulat, amit ki akartam fejezni.
Köszönöm. Mindig értékes számomra a h.szólásod.
Üdvözlettel: Ica
Kedves Rózsika!
Köszönöm a gratulációdat.:)
Öleléssel: Ica
Kedves Icuskám..gratulálok nagyon szép…(l)
Kedves Ica!
Csodaszép őszi képeid elbűvöltek.
Szeretettel gratulálok! Rózsa(l)
Kedves Terike!
Örülök és köszönöm, hogy itt jártál. Szívesen láttalak.
Szeretettel: Ica
Kedves Éva! (bogyi)
köszönöm szépen a gratulációdat.
Üdv: Ica
Kedves Erzsike!
Minden évszak más. Az ősz mindig az elmúlást idézi és úgy is hat a lelkünkre.
A tél szépsége, (csak a puha hóesés) hasonlít a tavasz ébredéséhez. Szeretem nagyon.
Szeretettel köszönöm, hogy itt voltál: Ica
Kedves Ilonka!
Tetszik a versed témája….és az évszakok jellemzése.
Hát igen minden évszaknak megvan a maga szépsége.Vegyük észre és örüljünk!
Szeretettel.Kövesdi Teri
Szívből gratulálok ,szép soraidhoz!
Éva
Kedves Ilonka!
Nagyon szép verset írtál az évszakok változásáról, és a hóesésről, amitől én inkább vidám kisgyerek leszek, nem is beszélve a gyönyörű hófehér tájról, tisztaságról, vakító ragyogásról.
Szeretettel gondolok RÁD: Erzsi