A HALÁL

A HALÁL

Úgy gondolom a halál oly jó-barát,
kié a legtisztább őszinte ölelés,
önzetlen szolgál minden fáradt lelket,
kit megkínzott sokszor a testi létezés.

Sohasem haragos vagy türelmetlen,
és ha úgy érzitek néha, hogy korán jön,
ne feledjétek, hogy Ő is csak szolga,
csupán teszi, amit ráróttak Odafönn.

Örök magány létezése: Ő az, kit
már a teremtés óta, mindenki kerül,
és ha segítő kezeit kinyújtja,
a legtöbb élő, oktalan mód menekül.

Pedig a háborúk poklának oka,
a felfuvalkodott s bűnös ember maga;
ki gyűlöl, pusztít és feléget mindent:
mindhiába Istenének intő szava.

A teremtő csendes elmúlást akar,
és nem gépszörnyekben csonttörő pusztulást.
Nem füst, ipari mérgek által való,
vad fájdalmakkal teli lelki torzulást.

Én úgy vélem, a Halál jó-barát,
kezébe tesszük le a végső jelenést.
átkarol minket, felemelve lelkünk,
magára vállalva az örök szenvedést.

Nyújtsátok hát felé elfáradt kezetek,
s öröklét útjához vezet titeket majd,
úgy tiszteljétek hát Őt, mint jó-barátot,
ki szolgátok és szabadítótok marad.

(Pest-Buda 2014. október 28-29.)

“A HALÁL” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Miklós!

    Ez a vers (is) elnyerte tetszésemet. Tetszik a témaválasztás és a rímfelhozatal egyaránt. 🙂
    Első olvasás után Jean Cocteau híres utolsó szavai jutottak eszembe: "Születésem óta a halál sétál felém. Sétál, de sohasem siet."

    Üdv,
    Peti

  2. Kedves Laurens !

    Ilyen verset megírni rendkívüli emberi tartás kell….és akkora tisztelet az Élet iránt,hogy kevesekben (néhányunkban születik meg)
    Olvasom a sorokat….miközben a könnyem fojtogat,mert egy rendkívül szeretett családtagomnak már "elhozta a halál a behívót".
    Mégis harcol bennem a gondolat…..de mi lesz azután?
    Ha keresem és már nincs.
    Az ember sokat jár a Golgotára.
    ….de ki viszi át a fájó lelkét annak aki itt marad ?

    Üdvözlettel:Vali m.

  3. [b][color=#336666]Köszönöm szépen mindannyiótoknak az olvasást, és azt, hogy megtiszteltetek a hozzászólásaitokkal!
    / Miklós /[/color][/b]

  4. Kedves Laqurens!
    "Pedig a háború poklának oka"…az ember.
    Bizony az ember embertelen is tud lenni.
    Az én drága testvérem a "háború poklában" halt meg. egy másik ember által.
    Mély gondolataidat érdeklődve olvastam.
    Szeretettel:K.Teri

  5. Kedves Miklós!
    Versed fennkölt, magas szintű, valóságos szellemi kinyilatkoztatás.
    Minden sorával, szavával egyetértek. Én is így gondolom.
    Szeretettel: Viola (l)

Szólj hozzá!