Csendesen…
Csendesen megyünk el,
Ahogy jöttünk.
Névtelen.
Ahogy megszülettünk.
Itt ránk ragasztottak
Mindenféle jelet,
Jót, és rosszat,
Szépet és szelídet,
És vidámak voltunk,
Szállt velünk a szél,
És kikötöttünk
Egy zátony közepén,
És vártuk az új szeleket,
Mely mind messzebb sodort,
S , nem tudtuk már,
Hogy kik és hol vagyunk.
És megfakult e szürke néma táj,
És ráncos arcunkról elfogyott a vágy,
Csüggedten várjuk a tegnapokat,
Mikor még nevünk sem volt,
Sem testünk, csak kristályos tudat.
Balatonvilágos, 2011, május 20.
Erzsikém!
Élvezet volt olvasni ezeket a szép és tartalmas sorokat!
Szeretettel: Róza
Szeretettel gratulálok Erzsikém szép mondanivalódhoz.
Öleléssel: Ica