Dér zizeg (Fiamhoz)

Összes megtekintés: 575 

Dér zizeg (Fiamhoz)

Vonaglik szívemen a döbbenet.
Fagyott tükrétől visszaretten,
örök börtönében őrzött könnyem.
Könyörögnöm kellene, nincs kinek.
Rejtőzködik előlem az Isten.
Csillagtalan éjben bolyongok,
fájdalom csokrait ringatom,
mindig nélküled, mindig egyedül.
Legyen veled az áldott álom.
Örökké siratom hiányod.
Emlékek rózsalugasán dér zizeg,
elillansz hamar, ha most megérintem.

“Dér zizeg (Fiamhoz)” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Ilonka!
    Nagy szeretettel olvastam szomorú versed. Kedveseink szívünkben élnek ÖRÖKKÉ.
    Szeretettel gondolok Rád: Erzsi

Szólj hozzá!