Bolyongó lélek
Bolyong a lelkem,
csak nem tudom miért?
Lehet, hogy érted,
vagy más valakiért?
Ti sem tudtok élni,
én sem tudtam soha.
Az életetek, mint az enyém,
azért mostoha!
Tanuljunk hát együtt,
hogy boldogok legyünk.
Merjük kimondani,
ha szeretnek, s ha,
mi is szeretünk!
Hisz elszáll a pillanat
és nem jön vissza már.
Csak bolyong a lelkünk,
nem találja honát!
"Szeressük egymást gyerekek, hisz az élet tovaszáll…"mondja a közismert dal is…valami hasonló érzéseket sugall a versed is. Gratulálok 🙂
Kedves kis Zina!
Köszönöm a rózsát! Én mindig igaz történeteket írok. Vagy saját tapasztalatból, vagy másokéból, hogy tanuljunk belőle! Az élet oly rövid, a végtelenhez hasonlítva.
És megismételhetetlen! Használjuk ki jól!
Igen kedves Kitti!
Csak egy szón gondolkodtam. Különben nem szoktam javítgatni. Oly gyorsan jönnek a gondolatok, hogy nem győzöm írni. Nekem nem kell kínlódni a verseimmel, mint ahogy azt sokaknak. Az az egy szó a "nem"
Javítva:
Hisz elszáll a pillanat
és nem jön vissza már.
Csak bolyong a lelkünk,
míg meg találja honát!
Köszönöm!!
Milyen igaz! Köszönettel a jó tanácsért, kedves Anna! (f)
Kedves Szalianna!
A szeretet vezérelte a tollad és a lelked is. A gyávaság, a félelem , a kiszolgáltatottság érzete azért, gyakran meggátolja az embereket abban, hogy kimondják mit is éreznek.
Az utolsó sornál érzek kis döccenést, én javítanám ezt a szép verset.
Örülök, hogy olvastam.
Grat.
Kit