Emlékmorzsák (apámról)
A kevés emlék is titok.
Evés közben mit olvashatott?
Szemben ült velem,
így emlékszem.
Ebédlőasztal felett
gőzölgő leves.
A csend oly félelmetes,
megfejthetetlen.
*
Lobogó selyemingben
ment a túloldalon.
Sírva néztem utána,
– gondoltam itthagyott.-
Szemben virágbolt,
koszorú az ajtón.
Akkor már haldokolt.
*
Apám örökül hagyta rám
a gitár elpattant húrjait.
Kezembe vettem
kezéből ecsetjeit.
Örökre átcsendül hozzám a dal,
borul rám színek kárpitjaival.
Kedves Jégmadár! Köszönöm, hogy itt voltál nálam. Nagyon nehezek ezek a napok. Többszörösen fájdalmas!(l)
Szeretettel: Ica
Nagyon szép emlékezés. Gyertyát gyújtottam és verseket olvastam, így találtam rád. Köszönöm.
Köszönöm drága Rózám, hogy itt jártál nálam. (l)
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Icu!
Ha rövid ideig is de jó, hogy volt… Szépek az emlékek és örök és ez a lényeg!
Szeretettel: Róza
Kedves Janna!
Sajnos, hogy csak töredékek lehetnek, mert öt éves voltam, mikor itt hagyott.
Köszönöm, hogy itt voltál velem.
Üdvözlettel: Ica
Kedves Viola!
Örülök nagyon, hogy olvasol.
Köszönöm szépen: Ica
Köszönöm a megtisztelő osztályzatot kedves Zsermen.
Szeretettel: Ica
(f)
A csend oly félelmetes,
megfejthetetlen.
*
A töredékek kerek egészet alkotnak.
Köszönöm:
Janna
Kedves Ica!
Megható emlékezések. Szívesen olvastam.
Szeretettel: Viola (f)