Az életről

Az életről

Itt ülök s Whitmant olvasom,
tűnődöm elmúlt időkről s jövendőkről.

Én mondom neked, Költő – ki mindenkiben ott élsz –
alkoss újat s idézd a meglévőt, a régit,
mert a régi is új volt egyszer, s az új is régi lesz majd,
ahogy jövő volt egyszer a múlt, s ahogyan a jövő is múlt lesz…

Te, Én, Ő és Mindenki,
eljövendő és elmúlt,
Mi alkotjuk az Életet.

“Az életről” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszi Boti! Örülök, hogy tetszik, Whitman nagy kedvencem, gondoltam tisztelgek előtte pár sorral.

    Üdv,
    Peti

  2. Kedves Péter!

    Lehet, hogy első verseid közzé tartozik, de nekem nagyon tetszik. Megfogó téma, sajátos hangulat uralja, ugyanakkor mélyenszántó gondolat körül kering, ez az "idős" idős téma pedig nagyon jó, egyik kedvencem. 🙂

    Gratulálok: Mészáros Botond 🙂

Szólj hozzá!