Lépj ide!
(körjáték)
Tárt karú szárnyon belobban az éj,
távol a távol és mélyül a mély;
hangodon játszik, izzik a tavasz,
kör közepében igazi maradsz.
Ballagó felhők puha udvarán,
titkokat les ki szíved és talán
zöld koszorúba fonja gyönyörűn;
hallgasd a szómat éles köszörűn.
Lépj ide most be, játszd a ritmusom!
Százezer éve magam sem tudom,
mért járunk körbe álmok küszöbén,
porszemnyi létben, varázs hűs ölén.
:))) az más!
Örülök, hogy válaszoltál. Nem költői kérdés volt, kíváncsi voltam a válaszodra.
Köszönöm, kedves Zsófi, nagyon örülök neked és gondolataidnak. Hát, én úgy képzelem, hogy az álmaink azért vannak, hogy megvalósítsuk őket, akármilyen elérhetetlennek is tűnnek.
De elgondolkodtató, amit írtál. Talán. Talán túl nagyot nem lehet mégsem álmodni, bizonyos határokon belül. 🙂
Remek! Örülök, hogy beléptél pár lépés erejéig, kedves Zsermen. (habár, akarva, akaratlanul mindenki benne van :-)))
Részemről szándékos a bicsaklás, a lábak összegabalyodása itt-ott, – részedről nem tudom… 🙂 -, talán azért, mert még gyerekcipőben jár ez a játék.
De a tartalom tetsző, egymás nyomában tapicskolunk, körbe-körbe, ismételve ugyanazt, mint az évszakok? Vagy ennyire azért nem gondoltál bele? 😀
Kedves Zina !
Miért is járunk körbe százezer éve? Talán azért mert soha nem arról álmodozunk ami már egyszer megtörtént, hanem az elérhetetlen óhajainkat szőjük álmainkba, ami nem fér bele
porszemnyi életünkbe s folytassa helyettünk más.
Elgondolkodtató szép versedhez szeretettel gratulálok, Zsófi
Nagyon örülök, kedves János, hogy ilyen gondosan körbejártad, és mégis jónak találtad!
Köszönöm figyelmes figyelmedet! 🙂
Köszönöm, kedves Ica, a látogatást és a szép virágot! 🙂
Szép lett a vers! Szeretettel gratulálok kedves Zina.(f)
Én is körbejártam a versedet,
minden oldaláról követtem,megfigyeltem,
s az eredmény az,hogy kitűnőnek találom a művedet!:)
Üdv.Gondos