Pokol

Pokol

Oly sok ember
az utcán él,
retteg, mert nincs
a feje felett fedél.

Mennyi, ember
nyomorog, éhezik!
Nem tehet róla,
rossz helyre születik.

Az élet kegyetlen,
fájdalmas, és
senki nem nyújt kezet,
ha bajban vagy.

Összesúgnak, s
nem értik meg,
hogy mindenkivel
megtörténhet ez.

A mennyországot
hiába keresed.
Amíg élsz,
nem láthatod meg.

A poklot láthatod,
mert abban élsz!
Csak remélheted, hogy
a mennyországba mész.

A pokol! Ami jó szándékkal
van kikövezve, ebben
élsz, míg vér folyik
az ereidben.

“Pokol” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Imádom az ilyen témájú műveket. Külön tetszik az üteme, hogy kissé szaggatott, mert ehhez a vershez szerintem különösen illik!^^ Egyetlen rím nem tetszett csupán:
    ,,nem értik meg,
    (…)
    megtörténhet ez."

  2. Kedves Ica!
    Kedves Zsófi!
    Köszönöm,hogy olvastatok és örülök,hogy rajtam kivűl többen is így látják ezt a szomorú,
    nagybetűs életet!
    szeretettel (l)Éva(f)

  3. Kedves Éva !

    Én is eltűnődtem azon, hogy amikor megszületünk egyenlő eséllyel születünk a világba.
    Aztán elkezdődik a differenciáltság. Anyagi okok, szülők elvesztése, a körülmények különbözősége, mind okai ennek. A gyermeki képességet nem sorolom ide, mert minden gyermek hordoz magában valamit, csak észre kellene vennie valakinek. Elsősorban a szülőknek, pedagógusoknak. Aztán jön a nagybetűs "ÉLET" No de erről most írtad meg azt ami mellett nagyon sokan elmegyünk , nem vesszük észre, de te figyelmeztetsz mindenkit, ez is valóság, nemcsak a fényűzés, nemcsak a gazdagság és a jólét. Mégis azon csemegéznek a legtöbben.

    Szeretettel olvastalak és gratulálok, Zsófi

Szólj hozzá!