Kitörni vágyunk
A sötét elviselhetetlen mélyén
mélázva megbújik a rend.
Hintik a földre az angyalok,
fekete románc gyöngyeit.
Feljajdul bennünk a csend.
Ki-ki magáért könnyezik.
Kéjes, álmos az éjszaka.
A kitörni vágyó dalban
messze, egy forró pontban,
felröppent bús sóhaj.
Kár tagadni, ilyenek vagyunk.
Tengernyi könnyben ázunk,
de lánggá, sólyommá válunk,
ha feltámad a mézízű reggel
a legtisztább, legemberibb.
Titkon ránk mosolyog a szeretet.
Kedves Erzsike!
Nagyon szépen köszönöm az olvasásod és elismerő soraidat.
Üdv. szeretettel: Ica
Kedves Éva! ( bogyi)
Örülök a gratulációdnak és köszönöm.
Ölellek: Ica
Megtisztelő kedves Mária a véleményed és sokat jelent nekem.
Köszönöm: Ica
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy olvastad a versem. (l)
Szeretettel: Ica
Kedve s Ilonka! Könnyekkel, mosollyal, szeretettel olvastam gyönyörű versedet.
Szép napokat kívánok:Erzsi
Kedves Ica!
Nagyon szép sorok!
(Tengernyi könnyben ázunk
de lánggá,sólyommá válunk,)
Nagyon tetszik nekem,szívből gratulálok a szép versedhez!
Szeretettel:Éva(l)(f)