Sodródás
Bármit is tervezek, tudom,
nem sikerülhet.
Ezért nem is tervezek,
sodródjak hát az árral el.
Az árral szemben úszni
nem lehet.
Amerre sodor a víz,
arra tévedek.
Nem tudom, merre tévedek?
De biztos
tudni fogom, ha
megérkezek.
Ha mégis úgy látom,
hogy rossz helyen vagyok,
minél előbb,
haza indulok.
Az utat, remélem,
el nem felejtem,
mert senki nem segít,
hogy haza érkezzem.
Senki a kezem,
nem fogja meg,
újra hagyják, hogy
az ár sodorjon el.
Ezért, nem tervezem
az életem, mert
ez már sok nekem,
mindig az árral sodródni,
félek: Újra nem bírom ki.
Kedves Ica!
Köszönöm,hogy olvasol.
Szerencsére én kitartó ember vagyok!
Szeretettel:Éva(l);)(l)
Kedves Évi!
kitartást kívánok, mert az is lehet, hogy sodor melléd jót is az élet, vagy valakit.
(l)(f)(l)
Ölellek: Ica
Köszönöm kedves Vali-mami!
Drága Éva !
A sors szeszélyei gyakran észrevétlenül is elragadnak minket.
De szerencsére ezért van a belső tartásunk,és a kőbe vésett elvek.
A mankó,a kapaszkodó.
Néha elgyengülünk….azután főnixként felrepülünk.
Így változnak az élet kínálatai.
A fájdalom is erősít…..és rátalálunk rejtett tartalékainkra.
Szeretettel biztatlak….és várom a napsütéses verseidet !
Ölellek:Vali m.
Köszönöm kedves Zsófi!
Én is így látom,sodródni az árral van amikor jó!(l)
Kedves Évike !
Nekem tetszik amiről írtál. A sodródás még mindig jobb mint falakba ütközni.
Főleg, ha bármerre fordul az ember csak falakkal találkozik.
Szeretettel olvastalak, Zsófi
Kedves Erzsi!
Köszönöm szépen.(f)
Kedves Évike! Szomorú versedet olvasva, azt érzem, talán mégis erőt kellene venni,
és apró pici lépésekkel egy újratervezett úton elindulni.
Ehhez kívánok Neked sok erőt, kitartást.
Szeretettel: Erzsi