Álmom királynője 1283.

Álmom királynője 1283.

Mese birodalom határához érve,
Álmaim hű királynője köszönt,
Mosolya csodaként repít fel az égbe,
S, mint hömpölygő áradat engem elönt.

Selymes s illatos kezével érinti arcom,
Kék szeme varázsa izzó lelkemig ér,
Vörös ajkával csendre inti hangom,
Ahogy csókja pecsétjével életet ígér.

Mint égi manna önti el testem a vágy,
Hogy örökkön örökké vele maradhassak,
Szerelméért lennék néki királyi jobbágy,
Csak benne dobogó szívet csodálhassak.

Súgja, boldog forró könnytől szipogva,
Hogy ő maga, országa s mindene az enyém,
Koronáját, kincseit, ha kell értem eldobja,
Csak hű szerető társa, királya legyek én.

Így forr össze két szerelmes szív a mesében,
Így ébered a boldogság mely talán örök,
De ez csak álmaim világában él szívemben,
S mikor ébredek, a valóság szürkesége hörög.

2014.november 05.