A kő… ?

A kő… ?
/Egy kedves ismerős története alapján/

Mosolyogva nézte ajándékát,
mi egyszerű volt, sima és kerek,
ott lapult meleg tenyerében…
– Vajon ez a kő, mitől becses?
– Esténként mielőtt elalszol,
ne feledd, vedd kicsit kezedbe,
kívánd azt, ami először,
elsőként jut az eszedbe.-
Kedvesen bolondos ötlet,
mókásan furcsa vásárfia,
talán mert keveset van itthon,
ezért e komikus irónia…
Fáradtan ért haza este,
kimerülten zuhant az ágyba,
mikor eszébe jutott a kő,
hogy mit tud: kipróbálja…
Közönséges darabnak tűnt,
rögtönzött első látásra,
aztán megérintette lelkét
a kő, különös varázsa…
Tapintása selymes volt, meleg,
kellemes, bársonyos érintése…
Az első, ami eszébe jutott,
szerettei meghitt ölelése…
Gyermekei ölelő karja…,
párjával együtt töltött évek…,
szívében ott volt a kívánság,
ami röpke pillanatra éledt.
Mind itt legyen körülötte,
egészségben, biztonságban,
lehet -e nagyobb szerencséje,
ebben az őrült, rohanó világban.