Minden napra legyen

Megosztás
 | Nyomtatás | 11 hozzászólás | 1123 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Minden napra legyen

Zsigereinkben századok nyugszanak.
Áldott a föld, mely kalászt ringatott,
folyókat, szívet, kenyeret adott.
Fohászt mondok, hogy a dal, a kenyér
keserű ne legyen, kovásztalan,
könnyekkel dagasztott, sótalan.
Legyen könnyű asszonyi kéz,
mely keresztet rajzol sercegve,
síró jelet az illatos kenyérre.
Ha nincs már asszonyod, sem
asztalod, sem fekhelyed,
könnyű mondani, húzz a nadrágszíjon.
Ne legyen takaró újságpapírod,
elmozdíthatatlan a szenvedés.
Béke legyen velünk, minden nap kenyér.
Az alkonyból hozzánk költözik
a remény,
a harmatos pirkadat, az éber ész.

“Minden napra legyen” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Morgen!
    Köszönöm a gratulációdat.
    Milyen igazad van, de egy vers nem egy mondatból áll, de ez a lényeg, amit ki lehet bontani.
    Szeretettel láttalak versemnél: Ica

  3. Kedves Zsermen!
    Szörnyű azt hallani, látni, hogy a mai világban vannak éhezők, és éhező gyermekek.
    hogy kenyeret szednek ki a kukából. (ma a piacon láttam egy asszonyt aki a kidobott rothadó paprikát szedte ki, neki a kenyérből biztosan nem jut.)
    Úgy gondolom a szegénység mellett, nem lehet elmenni szó nélkül.
    Köszönöm kedves soraidat, mindig örülök neki.
    Szeretettel: Ica

  6. Kedves Ica!
    Gyönyörű versed, gyönyörű emlékeket idéz.
    Édesanyám amikor megszegte a maga sütötte kenyeret mindig
    keresztet vetett rá a késsel és azt mondta:"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!"
    Gyermekkori emlékem.Szeretettel:K.Teri

Szólj hozzá!