Nézz még egyszer rám
Még fűzöm árnyékában ülök,
De már borult az idő;
A hosszú, régi múlt karol át,
A szomszédban pedig, olvas a jövő.
Beszél a múlt,
Fülembe suttogja régi álmaim;
A jelenről nem tud,
A jövőben vannak vágyaim.
Simogatni kezdi kezem,
Annyira szép, hogy már fáj;
Csodás lapozás odaát,
Szívem tőle kalapál.
Megáll egy pillanatra,
Majd tekintetünk össze ér;
Ez az a pillanat,
Ami mindennel felér.
Újra ölel a múlt,
Majd takarni kezdi a jövőt;
Egy kettészakított gyönyör,
Nem látom a szeretőt.
Ajkát veti homlokomra,
A múzsa csók, mely egyetlen szerelem;
Kettősség ébred a lelkemen,
Egy szikla ver házat épp most a szívemen.
Újra látom a jövőt,
Mert a múltam már mellettem, ül;
Fogja kezem, és bújik,
A szíve ettől tudom, hevül.
Várom, hogy lapozz jövőm újra,
S kérlek téged némán;
Mielőtt újra rabja lennék a múltamnak,
Nézz még egyszer rám.
2014.08.07.