Csillagok alatt…
…Csillagok alatt fekszem,messzi galaxisok
múltbéli fénye elvarázsol teljesen, sejtelmes
hangulatban az ég felé nyúlok, azt hiszem
elérem a végtelent.
Velem és értem lüktet minden volt, s való
égi harcos, hulló lesz egyik hirtelen, az éj
csöndjén át magához szólít egy univerzális
sikoly, mint megfagyott üstökös, olyan
az ősi szerelem.
Jéghideg fövenyen nyújtózik köröttem a
rengeteg, leszakadt, gyémántba zárt világ,
csodálom gyönyörű porát, s tudom, hogy
ez is csak egy élet az Életek Sodrán…
Kedves Barnaby!
Örülök, hogy tetszett, s hogy itt jártál! Így van, kinek-mi! 🙂 Mindenképp oszd majd meg velünk Tiedet!
Üdv:
István
..Én a felhőket szoktam bámulni…Te a csillagokat.Gratulálok ,remek gondolatiságú a vers,hasonló van nekem is, egyszer megosztom itt is.Üdvözöllek:B:)
Kedves Fufenka!
Köszönöm dicsérő szavaid, örülök, ha tetszett! 🙂
Üdv:
István
Kedves István! Megfogott, csodaszép képek. Köszönöm :-), gratulálok: Fufenka
Zsermen!
Nem is hiszed, de sikerült rátapintsnod a lényegre! 😉 Lehet sosemvolt emlék, s kozmikus elmélkedés is, multiplexnek szántam! 😛
Üdv:
István
Köszönöm, Marcsi, örülök, ha tetszett! 🙂
szép…… ez az egy jelző ami rögtön adta magát,ahogyan versedet olvastam:)