Gyémántcseppekben hull
egyre reánk a hűvös este.
A csend fészket rak
szelíd álmainknak.
Az égbolt foncsorán
egy kurta sóhajban,
felsejlett újra egy vallomás,
bomlottak lágyan egymás után,
mint elvirágzott egynyári virág.
Kísérteni jött a tél.
Széthullott darabokra
az átmosott pillanat.
Nekem semmi nem maradt,
csak fagy és a zúzmara.
“Csak a fagy” bejegyzéshez 14 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Hespera!
Köszönöm(f) és örülök, hogy olvasod a verseimet.
Üdvözlettel: Ica
Kedves Évi!
köszönöm szépen a gratulációdat: Ica
Kedves Ica!
Remek Versedhez szeretettel graulálok!
Hespera
Kedves Ica!
Nagyon szép szomorú versedhez,gratulálok!(l)
Köszönöm kedves Zsermen, hogy így értékelted a versemet.
Jólestek soraid.
Üdvözlettel: Ica
Köszönöm Rzsike, hogy itt voltál.
Üdvözöllek szeretettel: Ica
Ó,de kár.Szép a versikéd. 🙂
Köszönöm drága Rózsika!
(l)(f)(l) Ica
Kedves Ica!
Gyönyörű a versed, kedves Ica!
Szeretettel gratulálok! Rózsa(l)
Köszönöm kedves Veronika(f) a gratulációdat.
Öleléssel: Ica
Köszönöm kedves Fufanka, hogy itt jártál. Örültem Neked.:)
Szeretettel: Ica
Kedves Ica! Köszönöm, egyszerre fájdalmas és gyönyörű soraidat! Üdvözlettel: Fufenka
Köszönöm Erzsike a vigasztaló soraidat.
Régen túl vagyok rajta,(l) csak még fáj az emlék.
Örültem, hogy itt voltál: Ica
Kedves Ilonka!
Nagy szeretettel olvastam gyönyörű , szomorú versedet. Reménykedjünk! Valami mégis, csak marad! Szeretettel gondolok Rád: Erzsi