A felhő

A felhő

Gyermekkorom játékszere
csodás fellegek.
Képzeletemben
kényelmesen,
s napozva nyújtózott
egy egész állatsereg.
Óriások sompolyogtak,
törpék, sok fura alak.
Hófehér csipkefüggöny mögül
a szél lecsapott hamar,
gyűrte, széjjelszaggatta,
s átrajzolta felhőim képeit.
Remegve lestem, hátamon fekve,
hová tűnnek és miért oszlanak?
Képzelgésem betakarta felhődunna,
sírva aludtam el,
mire felébredtem
csuromvizes lett az ingem,
az eső eleredt.

“A felhő” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Zsermen!
    Köszönöm szépen az elismerő soraidat. Sok minden eszembe jut még ma is
    a felhőket figyelve, és lehet ábrándozni gyermekien.:)
    Szeretettel üdvözöllek: Ica

  2. Kedves Ica!
    Gyermekkori gazdag fantáziád csodálatos költői képzeletben és képekben teljesedik ki.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(l)

  3. Kedves Ica!

    Tetszik a versed.
    Szeretem, ha egy felnőtt nem szégyelli, hogy őriz magában valamennyit a gyermekből; s ahogy olvastam versedet, úgy éreztem, még ma is nézed (néha) a felhőket.
    :)(f)

    Szeretettel:
    Márta

Szólj hozzá!