Kelni kell…

Kelni kell…

terheket cipelünk egész életünkben
málhás szamarak a keskeny úton
néhányan lehullunk a porban fetrengve
s már néha nem is látjátok meg a napot

rohanunk mert gyorsan kelni kell
egész napom rá megy az alvásra
rohanunk mert kelni kell
egyre csak menetelünk a halálba

elbámulom a csillagos eget
a határtalan feketeséget
és felfogni vágyom, megérteni őket
kik odafentről reám tekintenek.

hangyák vagyunk ebben a bolyban
s megállunk néha kivételes kegy
mert meglátjuk a napot, az elbújó holdban
és rámosolygunk az életünk poros útjára

rohanunk mert gyorsan kelni kell
erővel kell felruháznunk a másikat
magunknak kívánjuk az egész világot
a napot, holdat s a ragyogó csillagokat.

2014.12.10. 16:21

“Kelni kell…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Magával ragadó versed érdeklődéssel és tetszéssel olvastam.
    Szép és boldog ünnepeket kívánok szeretettel: Viola :]

Szólj hozzá!