Kelni kell…
terheket cipelünk egész életünkben
málhás szamarak a keskeny úton
néhányan lehullunk a porban fetrengve
s már néha nem is látjátok meg a napot
rohanunk mert gyorsan kelni kell
egész napom rá megy az alvásra
rohanunk mert kelni kell
egyre csak menetelünk a halálba
elbámulom a csillagos eget
a határtalan feketeséget
és felfogni vágyom, megérteni őket
kik odafentről reám tekintenek.
hangyák vagyunk ebben a bolyban
s megállunk néha kivételes kegy
mert meglátjuk a napot, az elbújó holdban
és rámosolygunk az életünk poros útjára
rohanunk mert gyorsan kelni kell
erővel kell felruháznunk a másikat
magunknak kívánjuk az egész világot
a napot, holdat s a ragyogó csillagokat.
2014.12.10. 16:21
Köszönöm szépen! 🙂
Magával ragadó versed érdeklődéssel és tetszéssel olvastam.
Szép és boldog ünnepeket kívánok szeretettel: Viola :]