KARÁCSONYI EMLÉK

KARÁCSONYI EMLÉK

Havas tájon hideg szelek fütyülnek
Farkas-üvöltéstől hangos a környék
Holdfény csorog rajtad, s a vén szürkület
sötét fátyolába burkol az öröklét.

Épp eléd indultam dobogó szívvel
Lázasan szomjúzom finom illatod
Gyere, ölelj át! Álmomat ne vidd el!
Végtelen öröm, ha vágyad itt hagyod.

Fenyőt választunk, otthon gyertyát gyújtunk
Karácsony fénye ég, minden oly békés
Apró ajándékot mókázva dugunk
szekrénybe, ágy alá, de ott a kérdés:

Ünnepek után is megmaradsz nékem?
Válasz, a néma csend, hiába kérdem.

Eger,2012.12.09.

“KARÁCSONYI EMLÉK” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Igen szépen írtad, köszönöm, hogy olvashattam, nagy élmény volt.
    Elismeréssel, kalapemeléssel: vivát!
    Üdv/Feri

  2. Kedves Katalinka! Köszönöm tetszést kifejező véleményedet, jól esett. BÚÉK szeretettel Rózsa
    Zsermen, szerzőtársam! A te szavaid külön is jól estek, és örömmel tölt el, hogy tetszik a versem. Karácsony nevében én fátylat is borítok a múltra, a békesség, megbocsájtás jegyében…kérlek te is gondolj rám jó szívvel! Köszönöm kimerítő elemzésed. BÚÉK Rózsa :]

Szólj hozzá!