Egy reggelen

Egy reggelen

Társad magányom, rád gondol a szakítás.
Gyűrött perceinket vasalja az idő.
Kígyóként tekereg rajtam a megszokás,
sakktáblámon gyilkos, fekete királynő.

Belém karcolt a kávé és hajnal násza.
Nem tudom, ki vagyok. Rám bámul a pohár.
És mégis vonz szerelmünk: vakítólámpa.
Vezetsz, vezetlek, hozzád láncol a vagy már.

Szólj hozzá!