Sóhajok éje
Sóhajokkal merted teli az éjszakát,
karjaidba vetted, és úgy is adtad át,
mint egy nehéz ékszert, és úgy, mintha ennél
nem volna nagyobb kincs, amit rejtegetnél.
Megláttam szemedben akkor azt a foglyot,
aki önmagától rettegve beomlott
tornyában árnyékként állt, mint cella őre,
kényelmetlen ingben, verítékben főve.
Tíz éve lassan már, hogy én vigyázok rád,
feltörlöm naponta a lázálmok porát,
s míg hordom ékszered, sóhajod fénye bent
könnyű ruhát felölt, s az éjen átdereng.
Örülök, hogy itt voltatok kedves Ica és Judit -> téged szeretettel üdvözöllek az oldalon és az irományaim között. :))
Kedves Zina!
Nagyon szép vers!:)
Gratulálok-Judit(f)
Remekbe szabott szép költeményedet csodálva olvastam!:)
Szeretettel (f)gratulálok: Ica
Köszönöm szépen a figyelmeteket! Azért nem olyan vészes az a sóhaj, Jégmadár! 🙂
Zina ezt nagyon szépen írod, de….hallom a sóhajod.
Sóhajokkal olvastam nagyon jó versedet Zina!
"s míg hordom ékszered,sóhajod fénye bent
könnyű ruhát felölt,s az éjen átdereng."
Remek-gratulám:M:)rcsi