Angyallal
Csillognak a fákon
az üvegszilánkok,
pillanat műve szülte,
ágra feszülve.
A lét peremén
végtelen imára
rázendít az ég.
Gyötrődik a hóban
a fagyba zárt fény,
elsötétül a messzeség.
Aranyló drótokon
csillagok ringanak.
Ma újra táncra kelnek,
úgy istenigazából
a földi remények,
angyallal szeretkeznének.
Drága Vali-m!
Mindig örülök a jöttödnek és kedves soraidnak.(f)
Szeretettel: Ica
Rózsikám! Köszönöm szépen.(f)
Drága Ilona !
Versed minden sora a Hold és a Nap játékos jelképeként köszön.
A sötét oly nagyon" kívánja" a fényt,hogy szerelmes együttlétre csábítanak.
….s ez a fluktuáló érzéki játék életünknek is mozgató rugója.
…. néha mi is "arany dróton ringunk,mint csillagok".(néha pedig hullócsillaggá leszünk)
Finoman kezelt "gyöngyszilánkokkal" írtál.
Szeretettel gratulálok !
Ölellek:Vali m.
Kedves Ica!
Képeid, mint mindig, szépen tündökölnek.
Szeretettel gratulálok! Rózsa:)
Kedves Évi!
Ezt a versemet már átírtam, mert tényleg egy kissé elkallódott a lényeg. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica gratulálok!
Szeretettel:Éva(f)
Köszönöm kedves Viola!
Kívánok (l)Neked én is hasonlókat, szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Jó, hogy segítettél, így máris megtaláltam a lényeget: "Gyötrődik a hóban a fagyba zárt fény",
Boldog újévet kívánok szeretettel: Viola (f)
Kedves Zsermen!
Sajnálom, hogy nem jött le a mondanivalóm. Lehet, hogy világosabban kellett volna kifejeznem, hogy a "jégbe zárt tájról" írtam.
Talán jobb lett volna. ha ez a címe is! (Mindig tanul az ember:) )
Szeretettel kívánok boldog újévet: Ica