Lélek

Az év utolsó hete a legnehezebb.
Felidézem, gyönyörű kék szemedet.
Ami csak úgy sugározta a szeretetet,
ha nem lenne előttem,
nehezen viselném az életet.

Most is látom, biztató tekinteted,
most is érzem, simogató, meleg kezed.
Drága Anyám! Itt vagy velem, mert
a lelkemmel, ölelem lelkedet,
s a szívemben maradt, a te szíved.

Istenem köszönöm neked, hogy
meghagytad e jó érzéseket.
Istenem köszönöm,
hogy hallom hangját, s
látom, csodaszép arcát.

Ezekkel az érzésekkel, szép a karácsony,
hogy el kellett menned, elfogadom.
Elszólított az ég, de köztünk örökké élsz,
úgy érzem sokszor,
hogy a vágy: elemészt.

A gyermekeimmel karácsonyozom,
de te hiányzol nagyon!
Becsukom a szemem, az erőt, belőled merítem,
mert boldognak akarom tudni,
a gyönyörű gyermekem.

Majd ha jönnek a hétköznapok,
könnyebben telnek a mindennapok.
Akkor ketten jól elvagyunk,
az ünnep láza,
nem zavarja a nyugalmunk.

Most búcsút veszek tőled,
de ha mindenki elmegy
veled leszek.
Szívemmel, összefonom szívedet,
lelkemmel ölelem a te lelkedet.