Hazamegyek

Hazamegyek

“Ide többet ne gyere!”

A reggelt megélem
– hívjam a férjem –
oxigént?! Zavart érzek,
szemem Köntösökre téved.
Félek! Számolnak értem.

Már sehogy se jó.
Bejön egy ápoló.
– Újabb infúzió?!
A doktornőt várjuk,
sehol se találjuk.

Egy, kettő, három,
az ügyeletest várom.

Nincs levegő,
a vég jő?
Berohan Ő.
– Nincs idő,
kell az életmentő
fecskendő!

Csobog már a kis patak,
ózon felhők szállanak.

Éjszakázók neszeznek,
jajgatóknak felelnek.

Reanimációs készülék!
Nincs elég, az “enyém” elvitték.

Felragyognak a fények,
kórház szagú remények!

Új nővérkék rohannak,
lázmérőket osztanak.

Áramlik a levegő,
fekete a belépő…

– Veled voltak elfoglalva,
belehalt az infarktusba.

Megszólal a nyenyere,
ide többet ne gyere!

Szólj hozzá!