Kortalan

Kortalan

Kortalan álmok korhadó ágon,
rojtjait tépi a szél,
csend temetőjén lágy, puha szárnyon
izzik a jéghideg tél.

Hótakaróban lépdel az emlék.
tört alak, árva levél…
Jöjj ide, mellém, hűvös az estém,
messzire, még ma, vigyél!

Felkacag, mintha, tudna egy titkot,
szárnyain bús zene szól:
légy, aki voltál, terveid itt, most
kémlelik álmok alól.

“Kortalan” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Ahogy elnézem már mindent elmondtak előttem,

    de remek ritmusa. lüktetése mellett én sem tudok szó nélkül elmenni!

    Nagy vers!

    Gratulálok!

    Üdv András

  2. Köszönöm szépen a figyelmet, és a véleményeket. 🙂
    Ez nem egy teljesen kidolgozott vers, és értékelem a kedves gesztust, hogy nem a botlásokról szóltatok…:-)))

    Botond, jól látod, majdnem kicsúszott, – ez az egyik gyengéje -, de csak azért nem tudott meglépni, mert kortalanul bennem él az a valaki, aki itt a versben megjelent kis időre : )

    Mindőtök gondolatából tanultam valamit, köszönöm! (l)
    🙂

  3. Kedves zina!
    Nagyon ügyes, finom vers. Olyan jó ritmusa van, hogy magamban énekelve olvastam végig. Nagyon érdekes a mondanivaló, néhol már-már kicsúszik a kezeid közül a cselekmény, aztán visszaszippantod. Örültem, hogy olvashattalak. 🙂
    Üdvözlettel gratulál: Mészáros Botond 🙂

  4. A képek, a verselés, a zene és a mondanivaló – mind kiváló értékei a versnek.
    Örvendek,hogy olvashattam!

    Szeretettel:
    kisjankó

Szólj hozzá!