Milyen – ilyen

Megosztás Nyomtatás 1456 megtekintés 18 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Milyen – ilyen

Látod, milyen vagyok?
Öreg és fáradt,
mindent elfeledek,
s leeszem ruhámat.

Sokszor elindulok
bele a világba,
s te utánam szaladsz,
nem leintve, kiáltva.

Vannak olyan napok,
Mikor teszek-veszek,
mosok, s száraz ruhát
a padláson hagyok,
fiókban keresem
a rég elveszett kincset,
világosan látom
a nemlétező nincsent’…

Köszönöm most Neked,
hogy fogod a kezem,
s hanyatló csillagom
a földön terelgeted!

2014. november

“Milyen – ilyen” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Kedves Ákos!

    Számtalanszor elmondottam már, hogy én ösztönös író, verselgető vagyok. Ez azt jelenti, hogy csak arról tudok írni amit átélek, ami megérint. Mivel 62 évesen írtam meg életem első versét, így ritkán írok a szerelemről, a élet küzdelmeiről…. hisz túl vagyok már ezeken is, Épp itt ülök a gép előtt, az ablakom nyitva, az egyik szomszéd erre járva beadott az ablakom egy szépséges őszibarackot. Ákos! Ezek annyira szép dolgok, ezek a szeretet kinyilvánítások. Azt gondolom ezeket is meg kell "énekelni", mert ebbe a korban amibe én értem ezek az igazi értékek. Mint ahogy minden kornak megvannak a maga szépségei, a maga értékei. Csak ülök és nézem ezt a szépséges őszibarackot, és annyira szépnek látom a világot. Ákos! Köszönöm a versem iránti figyelmet.

    Szeretettel: Jártó Róza /mami/

  2. Kedves mami! Mikor a 3. versszak végét olvastam, kirázott a hideg. Minden elismerésem az Öné, emelem kalapom!

  3. Drága Juditom!

    Néha elkapja az embert az a bizonyos gépszíj és nem ereszti, de most úgy néz ki, hogy nem kellek (még) neki. Amint még jobban leszek jövök mert itt vagyok igazán "itthon".
    A versem nem magamról íródott (még) hanem egy általam nagyra becsült és szeretett anyukáról, feleségről… . Mivel ismerem 20-30 éve azért fáj még ha tudom is, hogy ez az élet… .

    Szeretettel ölellek: Róza

  4. Kedves Mami!

    Meghatóan őszinte, kicsit fájdalmas, szép versed nagyon a szívembe talált.
    Remélem ezt a versedet csak egy múló hangulat hozta, mert nem tudom elképzelni rólad, azt a hanyatló csillagot…

    Judit

  5. Zsófikám!

    Valóban hiányzik Keni! Nem részletezem, hogy miért… mert azért amiért mindenkinek akik tisztelői vagyunk. Igazából most megint vissza fogom fogni magam azért a történések okán amik itt az oldalon (újfent) történnek. Pedig én továbbra is csak alkotni és olvasni járok, és megtisztelni alkotótársaimat a véleményemmel ami kizárólag érzelmi alapú. Egy általam nagyra becsült és nagytudású alkotótársamról valaki felröppentette, hogy a minisztériumba (is) dolgozik ez elég ok volt, hogy ráugorjanak… A sétapálcánál meg, mint tettem eddig is, a saját szuverén véleményem mondottam el pár sorba, inkább biztatásként ami nem egyezett valakiével és ő meg velem játszott ugrómókust. Le is töröltem (igaz lementés után) a hozzászólásomat. Én meg küzdök a mindennapokkal. Ez a versem is ennek okán íródott. Kedves Zsófi! Köszönöm a szereteted és a hozzászólásod.

    /mami/

  6. Drága Rózsikám !

    Versed mély és fájdalmas . Köszönöm, hogy megosztottad felismerésedet.
    Azt is köszönöm, hogy a Kenihez írt hsz.-eddel felhívtad a figyelmet az egyik leggyönyörűbb szerelmes versre. Ő és a kommentjei is nagyon hiányoznak. Nekem nincsen sky-pom, de a szerzői privátjában az övé megtalálható, ha neked van és nagyon hiányzik,
    ott talán meg lehet róla tudni valamit.

    Szeretettel lgratulálok és nagyon sokat gondolok rád, Zsófi

  7. Évikém!

    Köszönöm kedves soraidat. Igazán jól estek.

    Szeretettel: /mami/

  8. Kedves mami!
    szép versedhez gratulálok!
    Ez az élet rendje,jó volt olvasni téged szeretettel:Éva;)

  9. Évám!

    Megnevettettél! Látod! Látod, milyen igaz amit írtam???!!! Már el is felejtettem, hogy máshol ez a vers megjelent! Köszönöm az olvasást!:D:D:D

    /mami/

  10. Drága Mamim!
    Ezt már valahol olvastam…hozzám igazítottad be, az Öregasszonyhoz. 🙂
    Azóta sem kopott a tetszési indexe. 😉 Ölellek. Éva

  11. Kedves Botond!

    Én egy abszolutte reál emberke vagyok. Annyira, hogy eszembe se jutott valami lájtosat tanulni még a főiskolán se. Ott is matematikát, fizikát, biológiát, kémiát, meteorológiát meg ilyesmiket tanultam és letten diplomás marketig-pénzügy szakirányon 58 évesen. Így egyértelmű, hogy ami megmagyarázható azt én elfogadom. Az életet is. Nézetem szerint az élet nem spirálban, hanem félkörben jellemezhető. Minden szakasz jól ki is mutatható. Én most az utolsó negyed elején tartok. Persze én is nézhetnék ki úgy, mint aki a félkör közepére tartozik, de csak kinéznék úgy, de nem lennék olyan. Azon meg nyávogni, hogy elszállt az élet felettünk… Ugyan, dehogy szállt. Átéltem mindent és telve vagyok emlékkel, amit most megoszthatok másokkal. A családom jó nagy, mindig valaki ráér, ha valakinek segítség kell, mindig terem annyit a kert, hogy mindenki jól lakjon, ha meg okos valamelyik gyerek ott vannak a pályázatok és irány Nancy lehet ott is megtanulni a szakács-mesterséget állami ösztöndíjjal… Most egy nagyon szerethető világ van. A világért se keseregnék. Most szeretek élni.

    Kedves Botond! Köszönet a megértő olvasásért. /mami/

  12. Kedves Róza!

    Nagyon szép vers, kellően hosszú, bámulatosan nyílt és lírai, már-már egy csepp patos is megjelenik benne. Az egyetle kritikám az, hogy az utolsó előtti sorral, pontosabban a "hanyatló csillagom" résszel nem igazán értek egyet, mert ez a csillag még fényesen tündököl. Tény, hogy én is szoktam írni saját elmúlásomról (pedig még igazán ráérek), ha viszont ez a sor nem komolyan gondolt, akkor bocsánatot kérek felesleges fecsegésemért, boncolgatásomért. 🙂
    Gratulálok: Mészáros Botond 🙂

  13. Kedves Barátaim!

    Ez is az élet része, hogy ide jutunk. Jó érzés, ha van az ember mellett egy szerető társ, aki nem enged minket elveszni. Azt kérdezte valaki, hogy én mért nem írok szerelmes verseket. Írok. Lásd a Hétköznapi boldogságot vagy az Őszi álmodozást vagy épp van még egypár… de az én életemnek ebbe a szakaszában a szerelem mást jelent mint ifjú koromban. YT-n keressétek fel a Dallamokkal ölelt rímek oldalt Ott van az én szerelmes versem… http://youtu.be/Wnx3fMmwTv4 Most életem ezt a szakaszát élem és igencsak boldog (öregasszony, vénasszony, banya, mamóka, mamika) vagyok. De mert itt vagyok erről tudok írni!

    Szeretettel: /mami/

  14. Drága Róza !

    Jól érzékelteted az idő lelassult reflexeit.
    ….de azért ne feledd el….az ÉSZ még" frissen"dolgozik.
    Ez még nem öregkor….csak Naplemente.
    S nagyon sok szépséget tartogat….bizonyosság erre a versed is.

    Szeretettel:Vali m.

  15. Csodálatos vers, az életről, az elmúlásról a mindennapokról, az emberről, aki csetlik-botlik ebben a világban…Gratulálok szeretettel, tisztelettel:B:)

  16. Drága Rózám!

    Nagyon meghatott a versed, oly szépen írod le a folyamatot ahogyan
    lassan megöregszünk. (magamra ismertem)
    Szeretettel ölellek: Ica

    .

Szólj hozzá!