Összes megtekintés: 492
A templomkertben
Templomkert árnyában fényt koldul a lelkem,
hol oltalom sejlik minden áldott percben.
Léptem koppanása olvad a sötétben,
az égen fenn új csillag születik éppen.
Egy másik amott tán lehullani készül,
hajnal-dallamra a feketeség kékül.
Megálmodott jövőm méláz a sors vállán,
de a hitem kőkemény akár a márvány.
Arcomon kisimult emléke a múltnak,
sejtjeimben hála hű ódái búgnak.
Álomfátylas szemmel az új reggelt lesem,
s leengedem végre tiltakozó kezem.
Megértéstől tisztul dala a jövőnek
és a fáradt lelkek mind Egy-ként örülnek,
s az imáktól megcsonkult gyertyáknak lángja,
a kopott falakon lélektáncunk’ járja.
Nagyon, nagyon köszönöm Mindenkinek! Kedvesek vagytok, de azt érzem, valami hiányzik belőle. 🙁 🙂
Kedves Gabi!
Örülök, hogy itt vagy. A versed pedig gyönyörű.
Szeretettel: Viola (f)(l)(f)
Kedves Gabi!
Hűséged verse ez, a kitartó keresésé, a múltból a jövőbe fordulásé.
Egyetértéssel és tetszéssel olvastam.
Hespera
Élmény volt számomra a versed kedves Gabi!(f)
Szeretettel gratulálok: Ica
A megértés minden megoldás első lépése – számomra ez volt versed üzenete 🙂
Szépen megírtad. 🙂
Nagyon szép megfogalmazás,és ezzel mindent elmondtam.Rzsike