Alkonyi fények

Alkonyi fények

Életem egén alkonyi fények.
A magas égre, hogyha felnézek,
odafenn tágulni látszik a tér.
Vonzó a távoli végtelenség.

Felsejlik halványan a gondolat,
fájó döbbenet, az idő, rohan!
Még annyi mindent tenni szeretnék,
még oly sok szépet látni szeretnék.

Nem tudhatom mikor jön el a nap,
mikor számomra, nincs már több holnap,
„ha majd est borul a késő mára,
készülni kell akkor számadásra.”

Nem sejthetem az órát, a napot
ragadjam meg ma a pillanatot!
Mert amikor majdan ott állok én,
onnan nincs visszaút, betelt a cél.

Ott nem lehetnek rejtett titkaim,
tiszta lélek éri el vágyait.
Kegyelem fürdőjében tisztulva,
felöltözve hófehér ruhába.

Fehér ruhában átölel a fény,
örök otthon vár, hol örök a lét.

(2011-08-02)

“Alkonyi fények” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Hespera!
    Köszönöm egyetértő, kedves véleményedet, Örülök, hogy tetszik versem.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedvees Rózsa!
    Versed mondanivalójával teljesen egyetértve szívesen olvastam gondolataidat.
    Tetszik.
    Hespera

  3. Kedves Barnabás!
    Értelmező, kedves soraidat és gratulációdat nagyon köszönöm.
    Üdvözlettel: Rózsa:)

  4. Kedves Viola!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem. Bizony jó, ha az ember idejében felkészül.
    Szeretettel: Rózsa(f)

  5. Drága Katalin!
    Köszönöm gratulációdat, örülök, hogy tetszik a versem.A jövő reménye értelmet ad a jelennek.
    Szeretettel: Rózsa

  6. szép és mély gondolatokat, kétkedéseket fogalmaztál meg versedben, kedves Rózsa.Vágyunk az ismeretlenbe, kutatjuk a jövőt, fürkésszük a holnapot, választ keresünk a miértekre.Ez az emberi lélek sajátossága.Gratulálok versedhez,nagyon tetszett.Üdvözöllek:B:)

  7. Kedves Rózsa!
    Tetszik a versed. Hát igen, fel kell készülni az útra,bár a fiatalabbak ezt még nem értik.
    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!