Hajnaltündér

Összes megtekintés: 1,155 

Hajnaltündér

Épp a napfelkeltét néztem és sercegő villanással,
pókháló lágyan elibém toppant e tünékeny csoda.
Mohabársony köpenye tündérkert illatáról mesélt,
éjcsillaggal homlokán, szívdallam kacajjal földet ért.

Szellő szőtte csipke ruhája testét lágyan ölelte,
harmat könnyezte gyémántjait mind magára öltötte.
Szárnyain a nap pihent nem sajnálta ékes gyöngyeit,
s e ragyogást boldogan s tékozlón szórta a földre itt.

Mézselyem haja a kertet fűszeres illattal lengte be,
szivárvány-szavaival kedvet nevetett a szemembe.
Lépte nyomán rózsák nyíltak és liliomok bomlottak,
ott is ahol addig csak sáros, nehéz lábnyomok voltak.

Ajka nem mozdult, halk dala szívéből lüktetett felém,
úgy éreztem, hogy a világ minden csodája az enyém.
Hisz ölelni, szeretni, mind egymásért jöttünk a Földre,
hulljon bár bánattól vagy örömtől bárki ember könnye,

az nekem is fáj, elszomorít, az öröm fénnyel tölt el,
és a szeretettől, szerelemtől lesz az ég oly közel,
hogy megérinthessem a csillagokat ott fenn az égen,
s higgyek a világban s magamban, mint gyermekként, régen.

Majd a tündér kedvesen rám nézett s lágyan fölém hajolt,
szemében a vágyott örök élet örömtüze honolt.
Rubintos mosolyával fényt festett a riadt arcomra,
s beolvadt ez égi eszencia a hajnal-dallamba.

“Hajnaltündér” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Zsófi!

    Értelek és nagyon köszönöm amiért ennyi időt szántál rám.

    Kedves Hespera!

    Őszintén örülök ha tetszett és köszönöm a látogatást!

    Kedves Zina!

    Nagyon örülök annak amit írtál és jogos a kérdés. A meglepett talán jobban ideillene.

    Szeretettel kívánok nektek is csodás megtapasztalásokat! Gabi

  2. Tetszett a Hajnaltündéred, zöldmoha köpenyében, mézselyem hajával, a vágyott örök élet örömtüzével szemeiben. Megéreztem a szívéből lüktető dalt is, az egész versed az.
    Csak azt nem tudom, miért volt riadt az arcod egy ilyen édes hajnali ébredés után… :))

  3. Drága Zsófi!

    Nagyon jól esik amit írtál, hálás köszönet érte!
    A hasonlatod tökéletes, van hogy édes a méz és lássuk be van hogy émelyítő. Ezzel én is így vagyok. Gondolkodom átírjam-e. Egyszer lehet, amikor nincs szükségem a mézre.

    Szeretettel ölellek. Gabi

  4. Drága Gabikám!
    Nem követtél el semmi túlzást! Ez a versed olyan mint egy nagy üveg méz ! Nézzük versszakonként !
    Minden versszak önálló gyógyhatással bír, úgy mint amikor egy kiskanállal merítünk a mézből !
    Szerintem a méz tisztaságához és töménységéhez hasonló minden versszak.

    Szeretettel gratulálok , Zsófi(f)

  5. Kedves Gabi!
    Hosszú versedbe többször belekezdtem, itt-ott boncolgattam, próbáltam megérteni, de annyira túlzsúfolt, tömör, hogy belebuktam. Bocsáss meg nekem, hisz személyesen ismerlek és kedvellek, de biztos a múló éveknek, agyam lelassulásának köszönhetem.
    Egyébként örülök, hogy újra itt vagy.
    Szeretettel kívánok szép napokat: Viola (f)(l)(f)

  6. Kedves Ica és Terike!

    Nagyon szépen köszönöm az olvasást, a véleményeteket.

    Kedves Barna!

    Teljesen igazad van. Ez egy pár soros vers tovább gondolása. Egy a tündéreket bemutató kis műsorba készült. Én is érzem benne a túlzást, de nekem most ilyen a tünde-világ.
    Nagyon örülök, hogy megosztottad a véleményedet, igyekszem szem előtt tartani. Ugyanis hajlamos vagyok a végletekben ejtőzni.

    Szeretettel Felétek. Gabi

  7. Kedves Gabriella!
    "Együtt sírunk….együtt nevetünk!"
    Fontos az "Együttérzés!"
    Ezzel nagyobb lesz a Társunk öröme..és enyhül a bánata.
    Okos gondolataidat szívesen olvastam:K.Teri

  8. Akár egy rokokó kastély, csupa túldíszítettség, ékszer, csillogás mindenütt…már-már giccsbehajló néhol,talán a túlcsorduló érzelmeknek tudható be mindez…a kevesebb, néha több.Ez a versedre is igaz lehetne talán szerintem.Amúgy ,ha "lecsupaszítanád kicsit, nagyon jó vers lenne.Üdvözöllek: B:)

Szólj hozzá!