Végre elmúlt a szürke, nyomasztó táj,
mindent hótakaró borított mára már.
Vakítóan, fehéren, csodás e táj,
még a kéményből, a füst is fehéren száll!
A hatalmas fenyő ága, a földre van hajolva,
hisz a hópihe, táncot jár rajta.
Az ágak pukedlizve, jobbra-balra hajolnak,
de a hópelyhek, kapaszkodva az ágakra ragadnak.
Nézem a füvet eltűnt mára, pedig
tegnap még a szél úgy fújdogálta!
Mintha a tengert láttam volna hullámozni,
vagy mintha tanult volna a fű táncot járni.
A háztető már nem is látszik,
vastag dunnával betakaródzik,
csak az orra, ami az égre mered,
biztos számolja a hópelyheket!
Felnézek az égre, mintha fekete hó esne,
de mikor a földre ér, nincs hozzá fogható fehér.
Ropog a hó ahogy lépek,
megyek, megyek, vissza se nézek!
Kinyújtom a kezemet, ráesnek a hópelyhek,
de a meleg kezemben cseppfolyóssá lesznek.
Hiába akarom újra szállni, látni,
így már csak egyet tud, vízzé válni!
Visszafelé indulok, de már sehol nem látok nyomot,
belepte a hó, minden újra békés nyugodt.
A lámpák fényei, cikáznak a havon,
úgy villognak, a fehér hótakarón.
Szeretem a zöld reményt adó színét!
Szeretem a piros érzékiségét!
Szeretem a sárga rikító fényét,
De a fehér olyan tiszta, ez nyújtja a békét.
A szobából még sokáig nézem,
a nagy pelyheket, melyek hullnak szépen,
olyan szép, tiszta, friss,
jó lenne, ha ilyen tiszta lenne:az élet is.
Drága Ica!
Sajnos elég baj,hogy csak óhaj marad!
Köszönöm,hogy olvastál!
Éva:)
Kedves Évi!
Át tudtad adni mind azt a szépséget, amit te láttál, éreztél. Óhajod
valószínű csak óhaj marad.
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Vali m
Nagyon köszönöm a pozitív,igaz kritikádat!
Ölellek:Éva:)
Drága Éva!
Tájleíró versedet végig kíséri a lelki örömöd.
Szinte megfogható minden gondolatod.
A tisztaság párhuzama a fehér hótakaróval….egy óhajtott világért kiált.
Volt ilyen….magzati korunkban.
A lélek pihenő,csodás korszaka.
Ölellek:Vali m.
Köszönöm Drága Zsófi!
Ez az én gyönyörű városom,imádom,tegnap este újra nagy hó esett nagyon szép!
Köszönöm,hogy olvastál!
Szeretettel:Éva
Kedves Éva !
Nagyon tetszik a hófödte táj és a szép ihletésű versed. Sokszor gondoltam már arra, hogy mitől lennénk megfosztva, ha mindig nyár lenne. Hát ettől a gyönyörűségtől amit a versedben nekünk ajándékoztál! Láttattad a kép által is amiről szól a vers.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Köszönöm szépen drága Erzsike!
Örülök,hogy tetszik!
Szeretettel:Éva:)
Kedves Évike!
Gyönyörű képeket festettel a téli hófehér tájról. Nagyon tetszik az egész vers, s a végén az utolsó sorral bearanyoztad az egészet.
"Jó lenne, ha ilyen tiszta lenne: az élet is."
Szeretettel gratulálok, és további szép napokat kívánok: Erzsi
Drága Hespera!
Örülök,ha tetszik,én imádom a telet!:)
Szép ez a havazást, hótisztaságot leíró gondolatsor.
Szívesen olvastam.
Hespera