ISTENRE BÍZZA

ISTENRE BÍZZA

Magányos harcos a havas sodrásba
Kocsija kormányát az istenre bízza
és sebzetten,sebesen gurul országokon át,
valahol a távolba nyugalomért kiált

Havazik,na még ez is, bosszankodik
Mellette hatalmas kocsi száguldozik,
Nem vagyok egyedül, gondolja magába,
ö is a nyugalmat keresi a havas éjszakába

Monoton berregés, bántja a sötétség
Ablakon kikiált: merre vagy reménység?
Ablakát felhúzza a magányba burkolózva
Kocsiját ismét csak az isten kormányozza.

Városok csendesek, havas ruhát adott rájuk az est
Fényt lát sok kicsi ablakon, rád találok, tudom.
Kormányát szorosan markolja, sorsát elfogadja
Gázt a padlóig nyomja, rohan egy nyugodtabb világba.

Vajon megtalálja, vagy ismét neki indul a havas éjszakába?

Kondoros.2015.január.28.

“ISTENRE BÍZZA” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Előbb-utóbb biztosan megtalálja…, főleg, ha a "sorsát elfogadja". 🙂
    Tetszett versed képi világa, az elveszettség érzése remekül átütött a sorokon.
    🙂

Szólj hozzá!