Januári tavaszban

Januári tavaszban

Ég hullatta fehér hó,
oly tiszta, oly csillogó.
Januári tavaszban,
vendégként jött, hívatlan.

Földre Mennyet varázsolt,
szépség – tiszavirág volt.
Szakadozik már leple,
itt-ott sárral szennyezve.

Ám semmi sincs elveszve,
jön február sietve.
Fölvonja szemöldökét,
arca meg komor, sötét.

Homlokán felleg vonul,
szeme homályba borul.
Sűrű pehely könnyet ont,
eltűnik, a szakadt folt.

Vagy talán a kikelet
űzi tova a telet?
Jogát vesztve elillan,
nyomán napsugár villan.

(2015-01-30)

“Januári tavaszban” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Derűs sorok, öröm olvasni minden versedet. Rendszerint nem is szólok hozzá, mert csak ugyanezt tudnám mondani. 🙂
    Gratulálok költészetedhez.

  2. Drága Valika!

    Köszönöm, hogy így vélekedsz versemről és személyemről. Mindenért Istennek hála.

    Szeretettel: Rózsa

  3. Kedves Terike!
    Köszönöm, hogy olvastad és látványosan szépnek találtad versemet.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Drága Ica!
    Köszönöm, hogy élmény volt számodra versem. olvasása.
    Szeretettel: Rózsa

  5. Kedves Zsermen!
    Őszintén örülök kedves véleményednek és gratulációdnak.:)
    Köszönettel: Rózsa

  6. Drága Rózsa !

    Neked minden versed….minden sorában mosolyog a lelked.
    Nagyon " JÓ EMBER " vagy….ebben az érzésemben tévedhetetlen vagyok.
    Az Isten sokakat így szeret.
    Megkapják ezt a kiváltságos képességet.
    Őrízd sokáig az "ajándékot" !

    Szeretettel:Vali m.

  7. Kedves Rózsa!
    Nagyon szép verset írtál!
    Látom a gyönyörű fehér havat……a napsugarat…….!
    Pergett előttem a versed, mint a film.
    Köszönöm:k.Teri

Szólj hozzá!