Januári tavaszban
Ég hullatta fehér hó,
oly tiszta, oly csillogó.
Januári tavaszban,
vendégként jött, hívatlan.
Földre Mennyet varázsolt,
szépség – tiszavirág volt.
Szakadozik már leple,
itt-ott sárral szennyezve.
Ám semmi sincs elveszve,
jön február sietve.
Fölvonja szemöldökét,
arca meg komor, sötét.
Homlokán felleg vonul,
szeme homályba borul.
Sűrű pehely könnyet ont,
eltűnik, a szakadt folt.
Vagy talán a kikelet
űzi tova a telet?
Jogát vesztve elillan,
nyomán napsugár villan.
(2015-01-30)
Derűs sorok, öröm olvasni minden versedet. Rendszerint nem is szólok hozzá, mert csak ugyanezt tudnám mondani. 🙂
Gratulálok költészetedhez.
Drága Valika!
Köszönöm, hogy így vélekedsz versemről és személyemről. Mindenért Istennek hála.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Terike!
Köszönöm, hogy olvastad és látványosan szépnek találtad versemet.
Szeretettel: Rózsa
Drága Ica!
Köszönöm, hogy élmény volt számodra versem. olvasása.
Szeretettel: Rózsa
Köszönöm, kedves Rzsike.:)
Kedves Zsermen!
Őszintén örülök kedves véleményednek és gratulációdnak.:)
Köszönettel: Rózsa
Drága Rózsa !
Neked minden versed….minden sorában mosolyog a lelked.
Nagyon " JÓ EMBER " vagy….ebben az érzésemben tévedhetetlen vagyok.
Az Isten sokakat így szeret.
Megkapják ezt a kiváltságos képességet.
Őrízd sokáig az "ajándékot" !
Szeretettel:Vali m.
Kedves Rózsa!
Nagyon szép verset írtál!
Látom a gyönyörű fehér havat……a napsugarat…….!
Pergett előttem a versed, mint a film.
Köszönöm:k.Teri
Drága Rózsika!
Élmény volt szép versedet olvasni!
Szeretettel gratulálok: Ica
:)Kedves.