Összes megtekintés: 1,382
Borospincébe bújva
Ezerszín szép rohadás ez az ősz,
opál prizmájában gyengülő fények,
tél katonái varjú vitézek,
hideg szél terpeszkedik, s elidőz.
Deres szakállú vén festő a tájba
ködpamacsokat szór, nedves a lég,
a nyarat szült természet pihenni tér,
álmában csicsergő tavaszba vágyva.
Őszi nap aranylik, szépek a lankák,
a kandalló mellé húzódva jó,
pattogó tűz, pipafüst, boros flaskák,
zord az idő odakint, fagy a tó.
Talán majd egyszer tavasz lesz újra,
kivárjuk, jó borospincébe bújva…
Köszönöm, kedves Zina, párom is épp e jelzővel illette
Üdv, András
Örülök, hogy tetszett, kedves Rózsa
Köszönöm szépen
Gratulálok zamatos versedhez.
🙂
Kedves András!
Ismét egy szép szonett, színes szép képekkel.
Gratulálok! Rózsa