Emlékezés

Megosztás Nyomtatás 1265 megtekintés 16 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Emlékezés

Forrt, pezsgett árnyékom alatt
az élet, hiába faggattam
ő bölcsen elhallgatta,
miért nem volt gyerekszobám.
Torz formáját őrzi a múlt,
makacsul már őszbe fordul
a röpke nyár.
Csupasz ideg lógott ablakán
lett függöny rajt’ egy életen át,
árnyak táncoltak a képzelet falán.
Kondult a nehéz harang lelkemen.
pár araszra volt csak a mély,
ott sebeket nem hegesztett
senki sem.
Dacoltam ég és föld törvényeivel,
hogy minden a helyén legyen.
Vándora lettem a gyönyöröknek
térdre hullva hiába könyörögtem
átrágva magam a könnyeimen,
hullott csak hullott a könny a szó,
jobb nem lett.
Útszélén lelkendező virágok,
színek ezreivel hódított.
Sokszor kísértésbe estem,
de csak az út porát nyeltem.
Illatukból semmit nem éreztem,
körülöttem csodálkozó csendben,
a röpke nyár.

“Emlékezés” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Drága Erzsike!
    Köszönöm a soraidat és a biztatásodat. Remélem jobb idők jönnek.:)
    Szeretettel köszöntelek: Ica

  2. Kedves Ilonka! Megrendítő versedet szeretettel olvastam.Nem tudom, hogy a mélyben elásott fájdalmakat hogy lehetne feledni.
    Szeretettel üdvözöllek, és várjuk a szép márciusi tavaszt!!

  3. Kedves Gabi!
    Mindenki maga érzi emlékeinek a súlyát.
    Köszönöm, hogy itt jártál.
    Szeretettel láttalak: Ica

  5. Nagyon nehéz vallomás ez, de kinek nincs hasonló…
    Szeretettel gratulálok. Gabi

  6. Drága Ica!
    Szomorú szép versedhez,csak gratulálni lehet ,nagyon tetszik:Éva:)

  8. Drága Ica!
    Érzékletes, színes képekkel fested emlékeid mélységét
    Szeretettel gratulálok! Rózsa

  9. Drága Vali-m!
    Köszönöm kedves , megértő, vigasztaló soraidat.
    Erőt ad nekem.
    Sajnos, sok a kődarab. Szerencsére nem húzott le, inkább megedzett.
    Ölellek szeretettel: Ica

  10. Kedves Barna!
    Igen, a kötött forma nekem sajnos nem megy, pedig nagyon szeretnék én is szép szonetteket stb. írni. 🙂 Ezért igyekszem olyan képekkel megjeleníteni a gondolataimat, hogy érthető és elfogadható legyen. Legközelebb majd vidámabb témával jövök.:)
    Köszönöm a gratulációdat és hogy megtisztelsz a figyelmeddel.
    Üdvözlettel: Ica

  11. Kedves Hespera!

    Nehéz gyermekkorom hányattatott éveit próbáltam összefoglalni.
    A vers maga is nehéz (gondolom én)
    Köszönöm, hogy olvastad.
    Üdvözöllek szeretettel: Ica

  12. Drága Ilona !
    Emlékeink dobozában van gyöngy és van kődarab.
    ….de a sajátunk.
    Ez formált…ledöntött vagy felemelt.
    Az élet délutánján mint látható,megtaláltad a lelki béke útját.
    Az éltető elixírt a Teremtő csak cseppenként adja.
    ….de életben tart.

    Szép versedért ölellek:Vali m.

  13. Nagyon szép ,melankolikus gondolatok, emlékezés, egy remek szabad versben, ha jól gondolom, és érzem…Gratulálok szeretettel:B:)

  14. Kedves Ica!
    Szép képeket és súlyos emlékfelvillanásokat olvastam most itt. Rejtjelezett emlékezés, pontosan nem tudni, mi van a sorok mögött, inkább sejtések, érzések mozdulnak bennem.
    Tetszéssel olvastam.
    Hespera

  15. Köszönöm kedves Lenny, hogy ellátogattál hozzám.
    Nehezen törnek fel az emlékek, mert súlyos terheket cipelek, ritkán
    sikerül lerakni belőle egy-egy darabkát.
    Örülök a gratulációdnak, üdvözlettel: Ica

  16. Kedves Ilona,

    Nagyon tetszik az emlékezésed, olyan érzésem van tőle, mintha nagyon mélyről tört volna a felszínre. 🙂
    Gratulálok hozzá.
    Lenny

Szólj hozzá!