Könyörgés

Könyörgés

Uram! Adj türelmet, erőt,
Könnyítsd meg a bánat-felhőt,
Segítsd múltat elfeledni,
Vagy legalább halványulni.

Sebzett vagyok kívül-belül,
Itt él bennem, sosem évül,
Meggátolva, utam állja!
Nem engedlek! Azt kiáltja!

Karöltve a fájdalmakkal,
Tűrni mindent alázattal,
Ó, de nehéz, kegyelmes ég!
Elfeledni, ami volt rég!

Messze látom az égi fényt,
Mellette hitet, s a reményt,
Néha-néha el is érem,
Aztán csalódás lesz bérem.

Erőlködve kapaszkodom,
Fáradhatatlan a karom,
Ha utolsót is lihegek,
Égi réten megpihenek.

Ha majd békességben leszek,
Angyalok közt már nem félek,
Ott kapok teljes megnyugvást,
Földi lét után megváltást!

Budapest, 2015. január 29.

“Könyörgés” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Drága Violám.

    A múltat nem tudjuk kitörölni az emlékeinkből,
    azok elkísérnek életünk végéig.
    Néha azért a napos oldalon is járunk.
    A tőled már megszokott szép verset olvastam

    Ölellek szeretettel: Tigram

  2. Kedves Erzsik és Zsófi!

    Köszönöm kedves szavaitokat. Jól esik, hogy itt vagytok velem.
    Szép napokat kívánok szeretettel: Viola (f)(l)(f)

  3. Kedves Viola !

    Szeretettel gratulálok fájdalmas versedhez és sokat gondolok rád , Zsófi

  4. Kedves Viola!
    Sok szeretettel gondolok Rád, és gyönyörű versedet olvasva , reménykedem, hogy szép lesz a világ ! Nagyon szép napokat kívánok: Erzsi

Szólj hozzá!