Az ember magában

Az ember magában

Az ember magában – oly esendő,
korlátokba botlik az akarat.
Erőt veszít a forrástól távol,
Istenhez fordulva, sikert arat.

Hit egén reménység napja ragyog,
lélekbe éltető fényt sugároz.
Tárul, mi a szemnek láthatatlan,
megnyílnak végtelen távolságok.

Térben, időben falak ledőlnek,
értelmet nyer jelen és jövendő.
Nem céltalan ez a földi élet,
irányt szabott bölcsen a Teremtő.

Az út vége sem tűnik sötétnek,
nem más a végzet – csendes elalvás.
Dereng felette szép Hajnalcsillag,
boldog ébredés öröklét partján.

(2015-02-05)

“Az ember magában” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves "tatos"!
    Köszönöm versem ihlette, szép soraidat, igazán találóak.
    Szeretettel: Rózsa:)

  2. Drága Icu!
    Nagyon örülök látogatásodnak és kedves szavaidnak.
    Szeretettel ölellek: Rózsa

  3. Drága Ica!
    Köszönöm, hogy olvastad és tetszett a versem.
    Ölellek szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Viola!
    Köszönöm olvasásod és kedves véleményed.
    Szeretettel: Rózsa(f)

  5. Kedves Barnabás!
    Köszönöm kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa:)

  6. De rá ér még a vég pihenése.
    Sok terhet rak rám a lét.
    Istennek ez a kitüntetése,
    Bízik bennem még
    :)Terhét az úton végig viszem én.
    Szépséges versed kihozta belőlem. Szeretettel mamid grtulálok.

  7. Drága Rózsa!

    Nagy öröm Téged olvasni. Erős akaratod és hited őrizd még nagyon sokáig.
    Sok szeretettel ölellek: Icu

  8. Kedves Rózsa!
    Versed megnyugvást, szeretetet sugároz.
    Örömmel olvastam: Viola (f)

  9. Nagyon szép vers Rózsa.Tiszta ,bölcs gondolatok, nyugalmat szelídséget sugároznak szavaid, és mély hitet…Gratulálok szeretettel:B(f)

Szólj hozzá!