Az ember magában
Az ember magában – oly esendő,
korlátokba botlik az akarat.
Erőt veszít a forrástól távol,
Istenhez fordulva, sikert arat.
Hit egén reménység napja ragyog,
lélekbe éltető fényt sugároz.
Tárul, mi a szemnek láthatatlan,
megnyílnak végtelen távolságok.
Térben, időben falak ledőlnek,
értelmet nyer jelen és jövendő.
Nem céltalan ez a földi élet,
irányt szabott bölcsen a Teremtő.
Az út vége sem tűnik sötétnek,
nem más a végzet – csendes elalvás.
Dereng felette szép Hajnalcsillag,
boldog ébredés öröklét partján.
(2015-02-05)
Kedves "tatos"!
Köszönöm versem ihlette, szép soraidat, igazán találóak.
Szeretettel: Rózsa:)
Drága Icu!
Nagyon örülök látogatásodnak és kedves szavaidnak.
Szeretettel ölellek: Rózsa
Drága Ica!
Köszönöm, hogy olvastad és tetszett a versem.
Ölellek szeretettel: Rózsa
Kedves Viola!
Köszönöm olvasásod és kedves véleményed.
Szeretettel: Rózsa(f)
Kedves Barnabás!
Köszönöm kedves véleményedet és gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa:)
De rá ér még a vég pihenése.
Sok terhet rak rám a lét.
Istennek ez a kitüntetése,
Bízik bennem még
:)Terhét az úton végig viszem én.
Szépséges versed kihozta belőlem. Szeretettel mamid grtulálok.
Drága Rózsa!
Nagy öröm Téged olvasni. Erős akaratod és hited őrizd még nagyon sokáig.
Sok szeretettel ölellek: Icu
Drága Rózsika!
Szép versed megnyugtató számomra.
Hittel, szeretettel olvastam: Ica
Kedves Rózsa!
Versed megnyugvást, szeretetet sugároz.
Örömmel olvastam: Viola (f)
Nagyon szép vers Rózsa.Tiszta ,bölcs gondolatok, nyugalmat szelídséget sugároznak szavaid, és mély hitet…Gratulálok szeretettel:B(f)