Ma már….

Néha úgy írok, mintha legalább 30 éves lennék, és néha úgy is érzem magam.

forrás: https://www.youtube.com/watch?v=cg_dRAmSzvA

Ma már….

Ma már, elavult az érzelem.
Kinek kell már nyálcsorgatás,
pár őszinte éjjelen?
Életre kélj ősi varázs!
Hiszen, nem ezért vagyunk mi emberek?

Elavult már, a világ
kiölni vágyod maradék szépedet..
hantján sír az, ki még remél
s néha néha ihletre kél
pár túlhevült versében.

Elunt ma már, a türelem
mert rohanni kell át, a minden
napokon, konokul hátra se nézni
a múltat, kicsit megcsodálni
mi mindenen léptél már át azóta
mióta lépteiddel kísérted a világ útjait?
Elunt vagy, mert idő kell neked.
Nosztalgia?
Nevetséges lennél?
Pár könnyel megpecsételni
a még megragadható foszlányokat.

Elunt vagy már, élet
mert mindenkinek más, mivel megérinted
legyenek szavak, természeti jelenségek
talán.. talán, csak én látlak így téged
kicsit komoran, s mindig csodálva
ezernyi szivárványod színét.

Elunt, agg alak vagy
kit már, kevesen látnak, értenek meg
s tömegből, a nyájból eltévedt népek
talán, ők még látják,
akik az utcán néha megállnak
s csak bámulják a rohanást
ők összenéznek, s mosolyognak
mert tudják
kicsit megragadtak még téged.

2015. február 8.

Szólj hozzá!