Szemérmetlenül

Szemérmetlenül

Napfény sárga kalászát
hordozza fején a reggel.
Isten trónol fenn és a rend.
A hangulat puha fészkét
kibéleli az emberi szellem

szemérmetlenül.

A csend oly szűzies oly tiszta.
Míg üdvösségtől hamvasan
pironkodik a buja gondolat,
élő ragyogásból fakad
a titkokba zárt szerelem.

Szemérmetlenül

keserű méz csorog a fákon,
parázna, lágy gyantát izzad.
Hazatalál fekete szárnyain,
úttalan utakon az éjszaka,
méhében fogant titkaival.

“Szemérmetlenül” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Kedves Barna!
    " mely nyelv merne versenyezni véle"
    Csak tisztelettel és áhítattal lehet a természetről szólni. Nehéz belevinni a lelkünket annak tisztaságába.
    Csak próbálkoztam.
    Köszönöm, hogy figyelsz a verseimre, szeretettel: Ica

  2. Kedves Zsermen!
    Lehet, hogy egy kicsit érintőleges a téma, egy kicsit homályos,
    de rá lehet érezni, úgy mint te is.
    Örülök nagyon, hogy olvastad a versem.:)
    Szeretettel üdvözöllek: Ica

  3. Annyira csodálatos a Természet, hogy ez már szemérmetlenség részéről, mert mindig, leplezetlenül mutatja meg magát, nem rejt el előlünk semmit…csak befogadni kell értelemmel, érzelemmel, nyílt szívvel,tisztelettel,és csodálattal, hogy mennyire szerencsés az ember…Gratulálok remek versedhez szeretettel Ica, egy gyöngyszemmel ajándékoztál meg bennünket.Üdvözöllek:B:)(f)

  4. Drága Vali-m!
    Ritkán kapok ekkora dicséretet, de ez az ami arra ösztönöz, hogy még
    jobb verset írjak. Persze nem mindig sikerül, sokszor vagyok elégedetlen
    magammal, ezt nagyon őszintén mondom.
    Köszönöm neked a bizalmat.(l)
    Szeretettel: Ica

  5. Drága Ilona !

    Minden témában remekelsz.
    Szoktam mondani,a tehetséges költőnőkre.
    "A penna Nagyasszonyai"…. miként nekem Te vagy az egyik.
    Soraid elragadóak,remekbe szabottak.

    Ölellek:Vali

Szólj hozzá!