Egy régi kis utcában járok

Összes megtekintés: 500 

Egy régi kis utcában járok

Egy régi kis utcában járok,
Megfáradt házak között.
A vakolat némelyről leválott,
Fák ágával a tető ütközött.
Apró szemű ablakok nézik,
Mint akik el sem hiszik,
Hogy a kerék vájta sárból
Egy öreg varjú iszik.
Fekete kendős vén anyóka
A ház előtti padon ült,
Görcsös kezében rózsafüzér,
Talán még el is szenderült.
Léptem zajára összerezzent,
Rám nézett kíváncsian.
Talán keresel valakit?
Majd én segítek fiam.
Néztem a kedves ráncos arcát,
Valakihez végre szólhatott.
Éreztem azt, hogy a magány
Régóta vele lakott.
Beszélgettünk talán egy órát,
Láttam az arca felvidult,
És az emlékek kapujából
Elébe toppant mind a múlt.
A kendőjén lazított egyet,
Szinte még látom mosolyát,
S a lenyugvó nap merészen
A fejére tett egy koronát.

“Egy régi kis utcában járok” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szívmelengetően szép, szívbemarkoló emlékezés…nagy szeretettel olvastam soraidat, megidézted gyermekkorom világát.Köszönöm neked.Üdvözöllek:B:)(f)

  2. Drága Tigram!

    Káprázatos, ahogy meg tudod ríkatni az ember lányát.
    Oly szemléletes, szinte előttem van a jelenet.
    Imádom ezt a versed is, melyhez szeretettel gratulálok: BogIcu

  3. Kedves Gitta!

    Örömmel olvastam múltba tekintő szépséges versedet.
    Különösen szép a befejezés.

    Szeretettel gratulálok! Rózsa:)(f)

Szólj hozzá!