Összes megtekintés: 500
Egy régi kis utcában járok
Egy régi kis utcában járok,
Megfáradt házak között.
A vakolat némelyről leválott,
Fák ágával a tető ütközött.
Apró szemű ablakok nézik,
Mint akik el sem hiszik,
Hogy a kerék vájta sárból
Egy öreg varjú iszik.
Fekete kendős vén anyóka
A ház előtti padon ült,
Görcsös kezében rózsafüzér,
Talán még el is szenderült.
Léptem zajára összerezzent,
Rám nézett kíváncsian.
Talán keresel valakit?
Majd én segítek fiam.
Néztem a kedves ráncos arcát,
Valakihez végre szólhatott.
Éreztem azt, hogy a magány
Régóta vele lakott.
Beszélgettünk talán egy órát,
Láttam az arca felvidult,
És az emlékek kapujából
Elébe toppant mind a múlt.
A kendőjén lazított egyet,
Szinte még látom mosolyát,
S a lenyugvó nap merészen
A fejére tett egy koronát.
Szívmelengetően szép, szívbemarkoló emlékezés…nagy szeretettel olvastam soraidat, megidézted gyermekkorom világát.Köszönöm neked.Üdvözöllek:B:)(f)
Kedves Tigram!
Ez gyönyörű! Én is látom a jelenetet és azt a kis utcát. Örömmel olvastam.
Szeretettel: Viola(f)(l)(f)
Drága Tigram!
Káprázatos, ahogy meg tudod ríkatni az ember lányát.
Oly szemléletes, szinte előttem van a jelenet.
Imádom ezt a versed is, melyhez szeretettel gratulálok: BogIcu
Kedves Gitta!
Örömmel olvastam múltba tekintő szépséges versedet.
Különösen szép a befejezés.
Szeretettel gratulálok! Rózsa:)(f)