Halkan bomlik

Összes megtekintés: 430 

Halkan bomlik

Ma már elhiszem, ha fájt is bármi régen,
engem szolgált az összes apró kis tüske,
mely bár a virágon nőtt és kezembe mart,
ha nem lettem volna oly konok és büszke,

megláthattam volna a szirmokat is mind,
s a lágyan ringó apró harmatcseppeket,
visszatükrözve a múltam ragyogását,
felfedve azt, mit régóta rejtegetett.

A lelkemben ébredő tavasz dallamot,
a lélekmuzsikától omló falakat,
helyére épülő váramat s a daltól
méhekké szelídülő sok vaddarazsat.

Az álmok magaslatát, zord hegyeken túl,
világom homályba veszett, szép tájait,
tapasztalásom lábnyomán fakadó, kínt
eloszlató hitem örömsóhajait.

A falakon szétomló éjjel nyomában
járó fénycsipkés, hajnali zsongás zaját,
mely egész éjjel csak arra várt csendesen,
hogy a pirkadat egy új napot nyújtson át.

S ha meglelem a szobámba csurgó fényben
ahogy a papírszagú álmok foszlanak,
akkor szívemben a meg nem értett csodák,
hálaszavakká halkan mind kibomlanak.

Szála Gabriella
2015. február 16.

“Halkan bomlik” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Ica, Barna, Tigram, Icu, Zsófi!

    Most látom, hogy nem válaszoltam még Nektek, gondolom akkor volt gond az oldallal.
    Nagyon jól esik a hozzám intézett valamennyi gondolatotok, hálás vagyok érte! Örülök Nektek, köszönöm. 🙂

    Szeretettel Felétek! Gabi

  2. Drága Gabi !

    Nagyon szép a yersed. Arra ébresztettél rá, hogy a szívünkben a meg nem értett dolgok sokkal később válnak világossá bennünk. Amikor erre ráeszmélünk, bizony hálásak lehetünk, amiért megértettük őket. Csak az a baj , hogy sokszor ez olyan mulasztással is jár ami végül már helyrehozhatatlan. Ha a lelkünkben megbékélünk vele akkor részesülhetünk abban a csodában amit úgy neveznek, kiegyensúlyozottság, béke, alázat.

    Szeretettel gratulálok, Zsófi

Szólj hozzá!