Szakíts, zúzz, égess

Szakíts, zúzz, égess

Szakíts szét szerelem, mint egy papírlapot,
melyre az élet árnyékszavakat nyomtatott,
s vigyen a hideg szél, ejtsen jégre, sárba!
…sajgó darabokban is vágyom majd utána.

Zúzz össze szerelem, mint egy jégcsapot,
melyet a tél egyedül, törött ágon hagyott,
legyek vérző jégszilánk lezuhanva kőre!
…fájdalmasan csillognék a gyönyörű nőre.

Égess el szerelem, mint titkot súgó nádat,
miből semmivé lett a tavaszi varázslat,
legyek légben keringő gyász – fekete pernye!
…felhő koporsóba zárva vágynék a szívedbe.

Szakíts, zúzz, égess! Mindegy, hogy mit teszel velem,
csak ölj, pusztíts, ne feszüljön kínokon szívem!
Oly rég keringek vágyam drága csillaga körül,
sajogva, égve, s közén a nem lehet feszül.

“Szakíts, zúzz, égess” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Janus !

    Ismét remekbe szabtad "sokadik" versedet.
    A vívódás drámája végig feszesen kísér.
    Ecset nélkül is lehet festeni.
    Itt a bizonyíték.
    Gratulálok !

    Üdvözlettel:Vali m.

  2. Köszönöm Tigram! 🙂 Az ember festeget, és néha a szószínek képpé állnak össze…de látni is tudni kell…. 🙂

    Üdv.

    Janus

  3. Kedves János.

    Már az imént írtam valahol, hogy nagyon hálás téma versírásnál a szerelem.

    DE! Nem mindegy, hogy hogyan.
    Nálad éreztem az érzést, a mit leírsz, a fájdalmat, és a reménytelenséget.
    Nagyszerű vers.

    Gratulálok: Tigram

  4. Sziasztok!

    Nagyon köszönöm, hogy mosolygó-virággal itt voltatok nálam 🙂

    Üdv.

    Janus

Szólj hozzá!