Szakíts, zúzz, égess
Szakíts szét szerelem, mint egy papírlapot,
melyre az élet árnyékszavakat nyomtatott,
s vigyen a hideg szél, ejtsen jégre, sárba!
…sajgó darabokban is vágyom majd utána.
Zúzz össze szerelem, mint egy jégcsapot,
melyet a tél egyedül, törött ágon hagyott,
legyek vérző jégszilánk lezuhanva kőre!
…fájdalmasan csillognék a gyönyörű nőre.
Égess el szerelem, mint titkot súgó nádat,
miből semmivé lett a tavaszi varázslat,
legyek légben keringő gyász – fekete pernye!
…felhő koporsóba zárva vágynék a szívedbe.
Szakíts, zúzz, égess! Mindegy, hogy mit teszel velem,
csak ölj, pusztíts, ne feszüljön kínokon szívem!
Oly rég keringek vágyam drága csillaga körül,
sajogva, égve, s közén a nem lehet feszül.
Köszönöm Vali – mami!:) Jól esett az ecsetelésed :))
Üdv.
Janus
Kedves Janus !
Ismét remekbe szabtad "sokadik" versedet.
A vívódás drámája végig feszesen kísér.
Ecset nélkül is lehet festeni.
Itt a bizonyíték.
Gratulálok !
Üdvözlettel:Vali m.
Köszönöm Tigram! 🙂 Az ember festeget, és néha a szószínek képpé állnak össze…de látni is tudni kell…. 🙂
Üdv.
Janus
Kedves János.
Már az imént írtam valahol, hogy nagyon hálás téma versírásnál a szerelem.
DE! Nem mindegy, hogy hogyan.
Nálad éreztem az érzést, a mit leírsz, a fájdalmat, és a reménytelenséget.
Nagyszerű vers.
Gratulálok: Tigram
Sziasztok!
Nagyon köszönöm, hogy mosolygó-virággal itt voltatok nálam 🙂
Üdv.
Janus
Meghatóan gyönyörű! (f)(l)(f)
Jajj…, gyönyörű! 🙂 Tavaszi varázslat:)
Köszönöm Barnaby! 🙂
Üdv.
Janus
Szépséges vágyakozás…grat.:B:)