Mert visszatér

Mert visszatér

Tenyeremből etettem,
dédelgettem vigyázva,
napfényében fürdettem,
ringattam holdsugarába.

Ábrándokat kergetett,
óvtam vágyát reszketőn,
s míg bűnbánón szenvedett,
öleltem védelmezőn.

Ápoltam sérült szárnyát,
hitemmé gyógyítottam,
csodáltam édes tavaszát,
telét átvirrasztottam.

Röptéje már sajátja,
de figyelem, amíg látom,
s mert visszatér, beragyogja
ezüstben csillanó világom.

“Mert visszatér” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Gondolkodom, mi lehet az, ami visszatért hozzád…sok minden kedves és jó érzés,dolog.Én háromra tippelek….ami fontos az ember életében.,,Gratulálok versedhez szeretettel:B:)(f)

Szólj hozzá!