Menni…

Menni…

Kitaposott út nem volt elöttem
én balga,így csak mentem, mentem
semmire se figyelve,fejem a falba vertem
lábam elé sem néztem,így sokszor nagyot estem
de akkor is csak mentem és mentem,
magamra sosem figyeltem,
a megállj táblát figyelembe nem vettem,
és csak mentem és mentem,
a stopp táblát már nem tudtam kikerülni,
így sikerült a partról az árokba borulni,
onnan is kimászni és menni és menni,
még lábam alól az út nem fog kifogyni,
menni , menni,menni…

KONDOROS.2014.FEBRUÁR.20.

“Menni…” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Jobb menni és menni és tapasztalni, mint nem menni és megfosztani magunkat a fejlődés lehetőségétől 🙂 Gratulálok versedhez, nagyon tetszik.
    Üdv,
    Lenny

  2. Kedves Rzsike!
    Mozgalmas a versed, gondolom, úgy mint az életed!
    Ne hagyd magad! (f)
    Szeretettel gratulálok: Ica

  3. Igen, ez valóban így van…az ember, valamilyen érthetetlen okból sosem hallgat az eszére…hiába a sok intelem, nem követendő példa elrettentésnek, akkor is beledugja a fejét az oroszlán szájába…:)ahogy írod is:csak menni, menni, menni…gratulálok, nagyon tetszett a versed.Üdvözöllek:B:)

  4. Köszönöm Erzsi.Nagyon köszönöm az óvatosságra intő szavakat.Úgy kellene,de amég tudunk futunk.Utána,nos majd azt is leírom.:)
    Üdv.Rzsike

  5. Kedves Rzsike!
    Megyünk, megyünk a nagyvilágban,de ahogy az idő jár felettünk, rájövünk, hogy kicsit óvatosabban lépkedjünk. időnk engedi.
    Nagyon tetszett a versed. Szeretettel üdvözöllek: Erzsi

Szólj hozzá!