Minden ember szeméből…

Összes megtekintés: 838 

Minden ember szeméből…

Óarany palástban felizzik az alkony,
vállra vetett subában érkezik az est.
Megnyúlt, szürke árnyakkal tele a balkon,
arcomra a múló idő árkokat fest.

A sors szekerén én ma már bátran ülök,
bár felettem hulló csillagok szavalnak,
sötét gondolatoknak áldó fényt küldök,
s feléled barátom, a szabadakarat.

A mester, ki legtöbbet bántott: jómagam,
de megbékélt lelkem semmi nem sír vissza,
és utamnak egyetlen tanulsága van:
minden ember szeméből Isten néz vissza.

2015. február 23.

“Minden ember szeméből…” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága Gabriella !

    Ez a vers "tisztán" mutatta meg az arcodat.
    A délutánom egyik gyönyörűsége ezekben a sorokban van.
    Köszönöm Neked !

    Ölellek:Vali m.

  2. Kedves Icu, András, Barna, Zina!

    Nagy örömmel olvastam hozzám intézett szavaitokat!
    Köszönet érte.
    Most vettem észre a szóismétlést, ami bár szinte visít, csak itt szúrt szemet.

    Köszönettel és szeretettel Felétek! Gabi

  3. Drága Gabikám!

    Már tegnap késő este elolvastam versedet, a döbbenettől csak meredtem a monitorra.
    Fantasztikusan jó, s az utolsó versszak, de a többi is, zseniális.

    Tiszta szívemből gratulálok, sok szeretettel: Icu(f)(f)

Szólj hozzá!