különleges és jelentéktelen

különleges és jelentéktelen

Egy látomásos
foszló kámfor,
nem hiszed, hogy valóságos
mégis láncol,
vonz magához.
Tudod, érzed,
köt valójához
csak nem éred…

túl messze,
tőle túl távol
az életbe veszve
létezel, de máshol.

2015.02.23.

“különleges és jelentéktelen” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Ica,

    Köszönöm szépen, valóban minden valóságos 😉

    Üdv,
    Lenny

  2. Kedves Botond!

    Köszönöm a kritikád/ véleményed, mindig lelket melengető. 🙂
    Amit a filozófiát illeti, szeretek olvasni, és elgondolkodni rajta, valamint mindent igyekszem megfigyelni, elemezni és rájönni a 'rejtett értelemre', abban bízva, hátha okulok, de ez a "csiszolódás" legnehezebb része 😛
    A "gondosan megformált" túlzás, mert nem sokat gondolkoztam, átfolyt rajtam az érzés és a papíron maradt a lenyomata. 🙂
    Üdvözletem küldöm,
    Lenny

  3. Kedves Lenny!

    Nagyon jó vers!
    Akár minden alkotásod, ez is nagyon elgondolkodtató, komoly, lírai de mégis játékos. 🙂
    Lenne egy kérdésem: filozófiában otthon vagy? (Mármint, "civilben" foglalkozol-e ilyesmivel, vagy alapból ilyen bölcs gondolatok lakoznak fejedben?). 🙂
    "túl messze,
    tőle túl távol
    az életbe veszve
    létezel, de máshol."-ez igen, ilyen gondosan megformált, gondolatok terén telített, tömör sorokból álló versszak is túl tudja ragyogni a képességek határát! 🙂

    Szívből gratulálok: Mészáros Botond 🙂

  4. Kedves [b]Ancsa[/b] és [b]Ica[/b],

    Örömmel tölt el, hogy tetszik, és még jobban, ha gondolkodásra sarkall 😉
    Szeretettel üdvözöllek,
    Lenny

  5. Drága Lenny!

    Nagyon jó gondolatokat fogalmaztál meg, nagyon tetszett. Tovább-gondolkodásra késztetett:):)
    Nagy szeretettel gratulálok: Icu

  6. Kedves Barna,
    Tegnap pont az időn elmélkedtem, s valóban, ha nem létezne, vagy megállíthatnánk, összeolvadna az általa folyamatos körforgásban lévő világ. Köszönöm a hozzászólásaidat, mindig elgondolkoztatnak 😉
    Üdv,
    Lenny

  7. Kedves Zina,
    Köszönöm, hogy ismét nálam jársz. Majd még kiderül mi lesz a látomás sorsa… 🙂
    Attól függően értékes vagy jelentéktelen valami, hogy mit vagyunk képesek belelátni 😉
    A lehetőség lángja ott ég mindenben.
    Üdvözöllek,
    Lenny

  8. a párhuzamosok a végtelenben találkoznak…miért ne lehetne ez igaz az időre is?…valahol az utak keresztez(het)ik egymást.Talán a közeli jövőben…mert mihez képest mérik az idő hosszát? Elgondolkodtató a versed.Tetszett, gratulálok:B:)

  9. Nem hiszem, hogy annyira jelentéktelen ez a 'látomás', sőt! 🙂
    A befejezés különlegesen jó, örömmel olvastalak ismét.
    🙂

Szólj hozzá!